Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
Természetrajz 541 Ha már méltán csodálkozhatunk azon, hogy a tőke-rucza (Anas boschas) fiait régi ragadozó madár fészkekből, melyekben néha költ, a legközelebbi vízhez csőrében sértetlenül hordja le, talán még bámulatosabb, ezen tekintetben, az erdei szalonka ösztöne. A szalonka nem elég erős arra, hogy tehetetlen fiait ily módon szállítsa el, hanem, ami épen oly bámulatos, a nyaka és melle közzé véve, csőrével leszorítja és így hordja egyenkint rendeltetési helyükre. Ezt többek között Kurze erdész nem egyszer észlelte. Ettől eltérőleg hangzik egy más értesítés, melyet Mainz, bajor kir. főerdész tett közzé. Mainz egy alkalommal, déli tizenkét órakor észlelte, hogy egy szalonka nagy esőben három fiát egymásután lábai közé vóve vitte el. Habár ez észrevehető megerőltetésébe került, azért meglehetős magasan repült egy már vágható karóerdő fölött s mintegy 60 lépésnyire beszállott. Junius végével másodízben észlelte, hogy egy szalonka a fiát karmai között egészen úgy vitte, mint a ragadozó madarak szokták zsákmányukat és ezt háromszor ismételte. Ezzel egyeznek Hartig észleletei is. Ezen tényállásra vonatkozólag K. főerdész a következő felvilágosítást közli. Miután ő azt észlelte, hogy a szalonka fiait különböző időben különböző módon szállítja, azon következtetésre jut, hogy a szalonka fiait, midőn még nagyon kicsinyek a csőre és nyaka között, később azonban a Icibaival szállítja el. Ezen nézet a valószínűség látszatával bír s annál figyelemreméltóbb, mert az eddigi észlelők között felmerült nézeteltérést hivatva volna kiegyenlíteni. Angol irók is megerősítik azt, hogy a szalonka fiait, kivált ha a fészke magas avarfüben van, oly helyre szállítja, hol férgészni tudnak. Ezen érdekes kérdés a legújabb időben is igen tekintélyes vadászok ós ornithologusok között élénk vita tárgyát képezi. Miután szerzőnek is volt alkalma észlelni, hogy a szalonka fiait lábai között egyik helyről a másikra szállította, szintén ezen nézet mellett foglal állást. Czynk Ede »Die Waldschnepfe und ihre Jagd« cz. munkájában szintén szolgáltat adatot arra, hogy az erdei szalonka fiait veszély esetén elhordja. Czynk látta, hogy az aggódó anya fiait, melle és nyaka közé szorítva, egyenkint hordta át egy széles árkon, mely egy hegyi patak medrét képezi. A különböző szakközlönyökből még egész sorozatát lehetne felhozni azon közleményeknek, melyek szintén hivatva volnának bizonyítani, hogy a szalonka fiait esetleg más helyre szállítja; a felhozott példák azonban ezt eléggé igazolják s csak az a kérdés merül még fel: mi módon szállítja? Erre nézve az észleletek, mint láttuk kétfélék. Egyrésze azt észlelte, hogy a nyaka és melle közzé szorítva, más része, hogy a lábai segítségével, sőt olyan is van, mely szerint a csőrében viszi. Mindezt összevetve feltehetjük, hogy a szállítás móclja, esetről-esetre, a fiókák nagyságától függ. Nem érdektelenek azon közlemények, melyek szerint egyes észlelők azt hitték, hogy a szalonkában meg van az ösztön arra, hogy ellőtt lábát meggyógyítsa. Erre vonatkozólag dr. Becker közölte legelőször észleletét.
