Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

Természetrajz 539 Az elmondottak után nem leliet kétséges, vájjon a szalonkavadászatnak barátja vagy ellensége vagyok-e; azonban nem hallgathatom el, hogy ezen élve­zetnek már régen hódolok s mit erről a vadászatról irok, az a tapasztalás eredménye. A szalonka természetrajzi/ag a gázlók (G-rallae) rendjébe, a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába s vadászatilag az apróvadhoz tartozik. Midőn a szalonkák tavaszszal este ós hajnalban ide-oda röpködnek, ezt »lmzás«-nak mondjuk, »szalonka húzás« alatt azon időt is értjük, midőn tavasz­szal és őszszel nálunk találhatók, különben tavaszi és őszi vándorútjok »vonu­lás«. Azon egyes példányok, melyek az esetleges enyhe őszi és téli időjárás következtében itt maradnak »telelő szalonkák«. Ha tavaszszal egy tojót két három hím követ s ezek egymást háttérbe igyekeznek szorítani, akkor »dürög­nek«, »kergetőznek«. A szalonka húzás közben »piszeg« és »korrog« ; midőn puha, hosszú csőrét a puha talajba szúrja ós körben forog »dorombol«, »fér­gész«, »szúr«. Ha gyors röptében egyszerre leereszkedik »levágódik« s ha a földre ereszkedik »beszáll«. Párzását »dürgés«-nek mondjuk. Áttérve a szalonka jellemzésére, a fősúlyt a hím leírására fektetem, mivel a hímek száma ennél is, mint a fogolynál jóval nagyobb a tojókénál. Feje oldalt szegletes, a homloka elülről hátrafelé boltozott. Sötétbarna, majdnem fekete szemei nagyok, fénylők és gazellaszerűen kiállók, magasan, közel a fejbúbjához vannak elhelyezve s csupasz szempillái feketék. A hím csőrének felső kávája, tövétől feketés, csúcsáig szennyes hússzínű, a barnás végű alsó káva zöldessárga, mindkettőnek csúcsán szürkésbarna folt van. A csőr belül, valamint a torok és a nyelv hússzínű, 8—8 1 2 cm. hosszú s kivéve a csúcsát, mely kemény, puha ós hajlékony. A feketésbarna karmokkal ellátott lábujjai között, eltérőleg a többi gáz­lóktól, nincsen kötőhártya. A hátsó, másfél cm. hosszú lábujj közelebb áll a sarokhoz, mint a viziszalonkáknál; a középső előlábujj körülbelül 4 cm. Az öregeknek szürkés hússzínű csüdje körülbelül 4 cm. s előrészének kivételével, mely paizsocskákkal födött, pikkelyes. Vörösbarna szárnyköze és vállai itt-ott feketén pontozottak s finom haránt csíkokkal befuttatott; ezen haránt csíkok között szennyes fehér és fekete foltok láthatók. Háta, valamint a fark meglehetős hosszú fedőtollai rozsdaszinű barnás­feketék, haránt sávokkal. Kormánya tizennégy tollból áll, végén lekerekített és körülbelül 6 1 / 2 cm. hosszú; kormánytollai felül feketék, alul hamuszürkék s széleiken vörösbarna pettyek láthatók. A szárny fedőtollainak szine a fekete, vörösbarna, szürke 4s vörhenyessárga keveréke, részint sávozva, részint petty ez ve vagy csikóivá. Az első evezőtolla rozsdavörös, sárgán, feketén és fehéren foltozva, az utóisók majdnem olyanok, mint a háttollak, a középsők és az első evezőtoll mellettiek majdnem egészen sötétbarna színűek. A nyak mellső részének és a mellének szine a barna, rozsdavörös ós a szennyesfehér szinek keveréke. Oldalai, a szárny alsó fedőtollai, hasa és czombjai sárgásfehérek, csakhogy ezen alapszín sötét­barna csíkokkal és rozsdabarna foltokkal van tarkítva. A fark rozsdasárga,

Next

/
Thumbnails
Contents