Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
Természetrajz 539 Az elmondottak után nem leliet kétséges, vájjon a szalonkavadászatnak barátja vagy ellensége vagyok-e; azonban nem hallgathatom el, hogy ezen élvezetnek már régen hódolok s mit erről a vadászatról irok, az a tapasztalás eredménye. A szalonka természetrajzi/ag a gázlók (G-rallae) rendjébe, a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába s vadászatilag az apróvadhoz tartozik. Midőn a szalonkák tavaszszal este ós hajnalban ide-oda röpködnek, ezt »lmzás«-nak mondjuk, »szalonka húzás« alatt azon időt is értjük, midőn tavaszszal és őszszel nálunk találhatók, különben tavaszi és őszi vándorútjok »vonulás«. Azon egyes példányok, melyek az esetleges enyhe őszi és téli időjárás következtében itt maradnak »telelő szalonkák«. Ha tavaszszal egy tojót két három hím követ s ezek egymást háttérbe igyekeznek szorítani, akkor »dürögnek«, »kergetőznek«. A szalonka húzás közben »piszeg« és »korrog« ; midőn puha, hosszú csőrét a puha talajba szúrja ós körben forog »dorombol«, »férgész«, »szúr«. Ha gyors röptében egyszerre leereszkedik »levágódik« s ha a földre ereszkedik »beszáll«. Párzását »dürgés«-nek mondjuk. Áttérve a szalonka jellemzésére, a fősúlyt a hím leírására fektetem, mivel a hímek száma ennél is, mint a fogolynál jóval nagyobb a tojókénál. Feje oldalt szegletes, a homloka elülről hátrafelé boltozott. Sötétbarna, majdnem fekete szemei nagyok, fénylők és gazellaszerűen kiállók, magasan, közel a fejbúbjához vannak elhelyezve s csupasz szempillái feketék. A hím csőrének felső kávája, tövétől feketés, csúcsáig szennyes hússzínű, a barnás végű alsó káva zöldessárga, mindkettőnek csúcsán szürkésbarna folt van. A csőr belül, valamint a torok és a nyelv hússzínű, 8—8 1 2 cm. hosszú s kivéve a csúcsát, mely kemény, puha ós hajlékony. A feketésbarna karmokkal ellátott lábujjai között, eltérőleg a többi gázlóktól, nincsen kötőhártya. A hátsó, másfél cm. hosszú lábujj közelebb áll a sarokhoz, mint a viziszalonkáknál; a középső előlábujj körülbelül 4 cm. Az öregeknek szürkés hússzínű csüdje körülbelül 4 cm. s előrészének kivételével, mely paizsocskákkal födött, pikkelyes. Vörösbarna szárnyköze és vállai itt-ott feketén pontozottak s finom haránt csíkokkal befuttatott; ezen haránt csíkok között szennyes fehér és fekete foltok láthatók. Háta, valamint a fark meglehetős hosszú fedőtollai rozsdaszinű barnásfeketék, haránt sávokkal. Kormánya tizennégy tollból áll, végén lekerekített és körülbelül 6 1 / 2 cm. hosszú; kormánytollai felül feketék, alul hamuszürkék s széleiken vörösbarna pettyek láthatók. A szárny fedőtollainak szine a fekete, vörösbarna, szürke 4s vörhenyessárga keveréke, részint sávozva, részint petty ez ve vagy csikóivá. Az első evezőtolla rozsdavörös, sárgán, feketén és fehéren foltozva, az utóisók majdnem olyanok, mint a háttollak, a középsők és az első evezőtoll mellettiek majdnem egészen sötétbarna színűek. A nyak mellső részének és a mellének szine a barna, rozsdavörös ós a szennyesfehér szinek keveréke. Oldalai, a szárny alsó fedőtollai, hasa és czombjai sárgásfehérek, csakhogy ezen alapszín sötétbarna csíkokkal és rozsdabarna foltokkal van tarkítva. A fark rozsdasárga,
