Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A császármadár

532 A császármadár Az időjárást illetőleg, legjobb napok azok, midőn több napi esőzés, tartós szeles idő után egyszerre kiderül s teljes szélcsend van. Ilyenkor a kakas már az első hívásra oly tűzzel rohan ós oly hévvel felel, mintha a szép idővel új életkedv költözött volna tarka keblébe s az elvesztett időt akarná pótolni. Habár a vihar és zivatar, különösen a hideg szelek nem előnyösek a vadászat ezen módjának gyakorlására, azért akárhányszor megtörtónt, hogy egyik-másik kakas a legnagyobb zivatar közben, szakadó esőben is jött a hívásra. Ilyenkor azonban nem annyira az idő az oka, hogy a kakas a hívásra nem reagál, hanem a szél és az eső zúgása a hívó hangot úgy elmossák, hogy a vad nem hallja; ugyanez történik a vadászszal is, ha a kakas esetleg a hívásra mégis felel. A szaladó császármadár által okozott zörej is elvész a szél ós eső zajában s így akárhányszor a vad közeledését a legéberebb figyelem mellett sem vehetjük észre. Nagy eső után, midőn az erdő talaja tele van nedvességgel s a bokrok levelein az esőcsepek mint gyémántok csillognak, a császármadár soha sem jön gyalog a hívásra, hanem repülve. Ha késő őszszel hó esik, de azért a hőmórsék nem hűl le feltűnően, mint ez Erdélyben a tulaj donképeni tél beállta előtt gyakran megesik, a hó elolvadása után a császármadarak épen úgy felelnek a hívásra, mint előbb, mielőtt a fehér lepel borította a földet.« A legnagyobb sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a császármadár napról-napra fogy s hogy egyes vidékeken, hol még egy pár évtized előtt aránylag szép állomány volt, ma alig akad egy-két példány hírmondóul. A császármadár ezen megfogyatkozásának okai részben olyanok, melyeket nem áll hatalmunkban megszüntetni; ilyenek a folyton terjedő földmívelés, az őserdőknek, melyekben ezelőtt 30—40 évvel alig tette be ember a lábát, rendszeres erdészeti kezelése stb. stb. De nemcsak ilyen helyeken észlelhető az állomány apadása, hanem az is ismeretes, hogy egyes területeken, hol a czászármadár létfeltótelei megvannak és elegendő tenyószanyag is van, nagyon rosszul tenyészik. így p. o. a Sopron város tulajdonát képező ágfalvi és lépesfalvi erdőterületeken Kellner György városi erdőmester, ki ezen területek vadászati bérlője, a leggondosabb óvás és kímélés mellett sem képes a 10 év előtti állományt észrevehetőleg emelni. A császármadár gyenge szaporulata — mondja Valentinitscli — valóban talányszerű. Tény, hogy a császármadár nagyon elrejti fészkét, a tojások száma nem mondható csekélynek, a fiatal csibék egy pár napos korukban képesek felgalyazni, tehát a földön ólálkodó ellenségeik elől menekülni, az éjet a fán töltik, szigorú télen sem igen szenvednek hiányt táplálókban, a vadászok részéről annyi üldözésnek sincsenek kitéve, mint más vad, még sem képes elszaporodni. Pusztulásukat tehát csakis a nagymennyiségű kártékony ragadozó okozhatja, melynek irtása képezi az óvás első paragrafusát. A legnagyobb kárt főleg az apró kártékonyok okozzák, ilyenek a verebész-karvaly, nyuszt, nyest, menyét, a tojás- és csiberabló mátyások, szarkák, mókusok ós a vipera. Ahol némi szaporulat észlelhető, azt csakis a kártékony pusztításának lehet köszönni. A ragadozókkal egy sorba helyezendők a tőrözők, kik egyes vidékeken, p. o. az erdélyi Kárpátokban, de felső Magyarországon is, oly töméntelen szám-