Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.42 A vizsla tatni ós azon kívül ezen módszer az eb testi és szellemi fejlődését is jelentékenyen elősegíti. Az első, mit minden ebnek meg kell tanulnia, a neve, tekintet nélkül arra, vájjon később idomításba kerül-e vagy hivatásának megfelelőleg neveltetik. Erre úgy tanítjuk, hogy a fiatal kölyköt ölünkbe vesszük, czirógatjuk s folyton nevén szólítva nyalánkságot adunk neki. Ha ily módon a kölykök nevüket megtanulták s anyjuktól el vannak választva, akkor kezdődik az első leczke, mely az egész életére szól s mely az engedelmesség alapkövét képezi. Etetés előtt az idomító a kölyköket a kennel valamelyik szögletében egy rézsútosan álló deszkával elrekeszti, mialatt a segítő másik egyén minden eb számára egy-egy edényben ételt helyez el a szoba közepén. Ekkor az idomító a segítővel helyet cserél s az ételes tálak mellé áll, egyenkint nevükön szóllítva, füttyel hivja a növendékeket; a segítő csak a hívottat ereszti ki, a többit visszatartja s ha nyugtalankodnak gyenge vesszőcsapással rendre utasítja. Egypár gyakorlat után a kölykök már rendesen jól viselik magukat, de azért addig kell elrekeszteni etetés előtt, mig maguktól át nem tudnak rajta mászni. Ezen időtől kezdve egy vékony sodronylánczocskán naponkint többször meg kell őket egy-egy negyedórára kötni s csendes viselkedésre szoktatni. A megkötést az etetés előtt is kell alkalmazni s addig folytatni, mig az idomító látja, hogy a növendékek a folytonos intés és az esetleges gyenge vesszőzés következtében nyugodtan várnak s nem ránczigálódnak, hogy a tálhoz juthassanak. Ezen pillanattól kezdve szabadon lehetnek a kennelben, de nyugodtan kell maradniok, mig nevükön szólítva, füttyel nem hívják az ételhez. Ez bizony fáradságos és időt rabló, de annál háládatosabb munka, mert biztos engedelmességet eredményez. Aki még szigorúbban akar eljárni, azt is megteheti, hogy etetés alkalmával a fiatal ebet pórázon tartja, időnként az étel mellől elhívja, illetve elhúzza és azt addig folytatja, mig az utóbbi fölöslegessé nem lesz. Evvel nem sok időt kell eltölteni, mert bármelyik, csak fóligmeddig okos eb is hamar kitanulja, hogy annál hamarább jut az evéshez, minél készségesebben engedelmeskedik. Megjegyzendő, hogy 4 — 5 hónapos ebbel sokkal könnyebb boldogulni, mint az idősebbel, mely már bizonyos fokú akaratosságra tett szert. A nevelő és oktató idomítási módszer alkalmazásánál mindig a legkönynyebbel kell kezdeni ós erre tovább építeni. A legkönnyebb mire a növendéket taníthatni — legyen ez fiatalabb vagy idősebb — hogy parancsra üljön. Ezen gyakorlat azonban itt második helyen azért áll, mert a tanítást csakis pórázon lehet végezni, tehát első sorban az ebet a pórázhoz kellett szoktatni. Ülésre ugy tanítjuk a növendéket, hogy magunkhoz hívjuk, a póráz kapcsát balkézzel a nyaklószijj karikájába akasztva »ülj le« vezényszó mellett jobb kezünkkel farát lenyomva ülni kényszerítjük. Egy pár pillanatig igy tartva »ide« vezényszóval magunkhoz hivjuk, miközben két lépést hátra lépünk. A gyakorlatot addig ismételjük, mig az eb a vezényszó értelmét megismerte ós az első szóra leül. Hogy azonban ezen helyzetben addig maradjon, mig a felállásra engedélyt nem kap, úgy járunk el, hogy fejét simogatva a pórázt
