Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A császármadár

Természetrajz 519 A tojó szintén lialványabb színezetű, inkább barnás s a jelzések kevésbbé. élesek; testalkata kisebb, különben a torokfolttól eltekintve, hasonlít a kakashoz. A tojónak két középső kormány tolla vörösbarna, feketén habozott és harántsávokkal nem bír. Tavaszszal mindkét ivar tollazata halványabb és kopott-abb. A csibék meze a tojóéhoz hasonlít. A fiatal csibék pihe-tollazata nagyjában világos vörhenyes, különösen a homlokon ós oldalain, a homlokon, torkán, a háton mint középvonal, a torkon, vállon a nyakon oldalt vörhenyesbarna; a szem fölött egy folt, a mell és has sárgásfehér, az evezőtollak sötétszürkék, barnasárgán sávozva. A csüd, hol tollakkal nincs födve, a lábujjak és a csőr sárgások, a karmok sárgásfehérek. A kakasok már egész fiatal korukban felismerhetők barna torokfoltjukról ós a tisztább fehér színről. Ezen leírás a déli, illetve a középeurópai alakra vonatkozik s Tschusi felső-magyarországi példányokról készítette. A császármadár északi változatéit kisebb testalkat, a fehér színnek nagyobbmérvű fellépése, a jobban tollazott csüd és a hát szürkébb színe jellemzi. A rendestől eltérő színváltozatok nálunk aránylag ritkán fordulnak elő. Gyakoribbak az ilyenek Oroszországban s az ottani piaczokon nem ritkán találhatni fehértarka, vörhenyes, sárgás, szürke, fehéres és tiszta fehér példányokat. Császármadár ós hó fajd, továbbá császármadár és nyírfajd korcsairól Bogdanow, Büchner, Dresser, Meyer és mások tesznek említést. A császármadár előfordulása igen nagy területre terjed ki. Európában a Britt szigeteket, a pyrenáusi félszigetet, az appenini félsziget középső- és déli részét, a Balkán félsziget déli részét, a Kaukasust és a legészakibb vidékeket kivéve kisebb-nagyobb mennyiségben mindenütt található. Keletfelé Ázsiában, Szibérián át egészen China, illetve Japánig terjed el; Kamcsatkában és a Tsukcsi félszigeten nem található. Legnagyobb számban találni északon. Európában a déli elterjedését részint a vidék természete, részint a kultura haladása akasztja meg. Krüdener báró szerint a császármadár első sorban a síksági erdők lakója s jelenlegi előfordulási helyének is legnagyobb része, déli és északi Oroszország, síkság, mely tény reánk nézve, kik megszoktuk, hogy a császármadár kizárólag hegyvidékeken tartózkodik, majdnem meglepő. Azonban nem lehetetlen, hogy kezdetben Közép-Európában is a síksági erdőket lakta s innen szorították a megváltozott viszonyok a hegyek közé. A császármadár tartózkodási helyei azonosak a siketfajdéval, elterjedésük is meglehetősen azonos, de az olyan letarolt területeket, melyeket a nyirfajd annyira kedvel, kerüli. Miután a császármadár életmódja megkívánja, hogy tartózkodási helye úgy a nagy hőség, mint a szigorú hideg ellen oltalmat nyújtson, hogy rajta a szükséges növényi és állati táplálékát, az alkalmas fürdőhelyeket a homokban és az emésztéshez szükséges apró kavicsokat megtalálja, végre, hogy nyugalmas is legyen, könnyen érthető, hogy nem minden vidék felel meg