Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A német vizsla idomítása és vezetése 33 »A német vadászeb (hajtóeb) az összes vadászebek közül az egyedüli, melyet már a régi rómaiak is ismertek s habár egyetlen római iró sem tesz említést róla, a római régiségeken, melyek Augustiis császár idejéből a Krisztus előtti utolsó század végéről származnak, mégis maradt fenn számos egészen jó és hű ábrázolás.« A fővadban szegény korszakunknak legfontosabbika az összes használt vadászebek között, kétségkívül a vizsla. Azért szentel ezen munka a vadász hű és hasznos társának egy külön fejezetet, melyre a későbbi szakaszokban is hivatkozás leend. Bámulatra méltók azon tulajdonságok, melyekkel ezen állatot a természet oly bőkezüleg felruházta. Ha az összes többi ebfajták kihalnának s kényszerítve lenne az ember a vizslát oly irányban kiképezni, melyben eddig azt a szükség nem kivánta, meggyőződnénk arról, hogy az összes fajtákat, nem véve ki a juhász- és mészárosebeket sem, képes volna helyettesíteni. Mennyire korlátolt ezen utóbbiak tevékenysége, szemben a vizsla okosságával, ügyességével, melyet a reá bizott teendők végzésében kifejt, szemben azzal a bámulatos, feltétlen engedelmességgel, melyet nála a legnehezebb körülmények között, a legnagyobb önmegtagadás árán is észlelhetünk. A vadászat gyakorlásánál alkalmazott többi ebek használhatósága csakis egyoldalú, mert alapjában véve ezeknél majdnem kizárólag természetes ösztöneikre támaszkodunk; póráz nélkül, valódi engedelmességre, egyesítve sokoldalú használhatósággal csakis a vizsla képes. Mit látunk, mit tapasztalunk még az annyira magasztalt vezetőebnél is, ha a vezetékszíjjról szabadon bocsátjuk ? Lehet-e a kopót és agarat a vizslával összehasonlítani ? A ki ért hozzá, bizonyára azt fogja mondani: a legtávolabbról sem. Még a tacskónak is vannak szeszélyei s akárhányszor mit sem törődik azzal, a mit tőle kívánunk, pedig ez rendesen, fejlődése egész ideje alatt is, a vadász társaságában van. Igj^ p. o. igen gyakran oly időben, mikor épen nem kívánatos a róka vagy borz zavarása, bebújik a kotorékba s gazdájának nem kis bosszúságára órákig marad bennt minden haszon nélkül, sőt gyakran kárt is okozva, Máskor, midőn a földalatti munkánál kitartást várnánk tőle, megszökik, minden hivás és fütyölós daczára addig hajszol és hajt, mig ki nem fárad s mikor munkához kellene látni, kivált ha a róka, vagy a borz beásakozik, vagy az akna kiemelése sok időt vesz igénybe, képtelen a további munkára s az ásást nagy időveszteség és hasztalan munka után abba kell hagyni. A vadászatra használt összes szelindekek gyakran nemcsak egymás között marakodnak, hanem neki esnek mindenféle állatnak, mi útjukba akad s néha fékezhetetlen vadságukban az embert is megtámadják. Épen igy a véreb is csak kivételesen s idősebb korában, hosszas gyakorlat útján szoktatható rá, hogy cserkószós alkalmával szabadon, póráz nélkül kövesse gazdáját. Mily magassan áll összes faj rokonai fölött a vizsla; mily bámulatra méltó fokban képes a legingerlőbb csábításnak ellenállani, minden vágyát elnyomni, egy szóval a legnehezebb művészetet, az önmegtagadást megDiezel-Mika, Az apróvad vadászata 3