Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadmacska

Természetrajz 399 és ügyességét, kitartását és érzékszerveinek finomságát, a hiúz és farkas után legveszedelmesebb ragadozónk. A vadmacska a vadászatra roppant kártékony, mert ha közbe-közbe szorgalmasan egerész is, azért ez csak mellékfoglalkozása s télen, midőn a hó nagy, az egerészés egészen el is esik. Főtáplálékát a különböző nagyságú szőrmés és szárnyas vadak képezik, pusztítja a hörcsögöt és a mókust egyaránt, ráfanyarodik a hüllőkre is; a halakra sóváron vadász, csakhogy ezeknek fogása ritkán sikerül; a dögöt és a döghelyeket csak télen, a legnagyobb szükségben keresi fel. Rablásai alkalmával a legkülönbözőbb vadászati módokat használja \ vagy rendkívül ügyesen lopózik prédájához, vagy a vad váltója fölött a fához lapulva, vagy kőrakások mellett, száraz galy mögött, a magas fűben meghúzódva várja áldozatát. Akár a fáról, akár a földről, egyetlen hatalmai ugrással zsákmányára veti magát, karmait belevágja s hatalmas fogaival vagy a tarkóját, vagy a gégéjét harapja át. A nagyobb vad a halóifélelemtől és fájdalomtól kínozva a legnagyobb sűrűbe rohan, hogy gyilkosát ledörzsölje magáról, míg végre kimerülve összerogy. Miután a vadmacskának érzékei, különösen szaglása, rendkívül jól ki vannak fejlődve, tanyája környékén egyetlen fészek sem marad felfedezetlenül \ 39. ábra. Az ólálkodó vadmacska csapája. 40. ábra. Az iramodó vadmacska csapája. a tojásain ülő madarat a legügyesebben lopja be s egyetlen ugrással prédáúl ejti. Ha véletlenül az üres fészekre akad, akkor biztosan meglesi a visszatérő madarat, s kitartóan várja, ha ez még annyira próbára tenné is. A legmagasabb fákon levő mókus-fészkek sem biztosak támadása elől. Az elmondottakból eléggé kitűnik, hogy mily kártékony s mily csekély szemben ezzel az a haszon, mit az egerek pusztítása által okoz; de nem is akad olyan igazi vadász, ki tekintet nélkül az óv szakára, tekintet nélkül a vadmacska gereznájának állapotára, ne igyekeznék pagonyának ezen vészthozó vendégét tűzzel-vassal pusztítani, annál is inkább, mert elejtésének ingerét ritkasága is rendkívül fokozza. A vadmacska közepes jó futó — akármelyik gyorsabb eb könnyen utóiéri — de azért mozdulatai rendkívül ügyesek, ugrása és mászása igen gyors; szükségben, ha önvédelméről van szó, nagyon bátor s legádázabb ellenségeivel, az ebekkel szemben dühösen és vitézül védi magát, iigy hogy csakis a nagyon fogas eb képes megfogni és megfojtani. Az utolsó leheletéig védi magát s karmolása és harapása azért veszélyes, mert az ilyen sebek szerfelett nehezen gyógyulnak. A megsebzett vadmacska az emberrel szemben tanúsított természetes félénkségét is levetkőzi és a közeledő vadászt minden tétovázás nélkül megtámadja. Igen jellegző sajátsága, a félénkség mellett, bámulatos óvatossága. Mielőtt pihenésre térne, odújának minden folyosóját át- és átkutatja s mielőtt végleg