Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.28 A vizsla szürke szin. Ezen varietás egy jó példányának már az 1880. évben a Hannoveri kiállításon, mint nehéz változatú pointernek Mr. Rosz dijat itélt. És ez egészen rendén is volt, mert rövid s alacsonyan illeszkedő fülei, továbbá feje nem feleltek meg a német typusnak. 2. Fajtajellegek. Amint az alább következő jellegzés felületessége mutatja szen fajtát sajnos, még mindig mostoha gyermeknek tekintik; annyi azonban kitűnik belőle, hogy ezen fajta ugy keletkezett mint fennebb jellemezve van. 1. Külalak általában. Középnagyságú, a szuka alig alacsonyabb. Nagysága rendes vizslanagyság. A test izomzata nem oly feltűnő mint a rövidszőrű németvizsláé. 2. Fej. Inkább könnyű mint nehéz. A koponya keskenyebb mint a német vizslánál; a nyakszírtcsontbütyke jelzettebb mint az a német vizslánál kivánatos. Az arczorr látszólag igen hosszú, mert a rágóizmok eredő végei csak a szem hátsó szélénél kezdődnek. A piszlék jól lelógok, ,de nem túlságos nagyok. Az arczorr oldalról nézve ámbár széles, hosszához képest mégis keskenynek látszik. 3. Fülek. Nem nagyok, csúcsosan lekerekítettek. A fogazat olyan mint a német vizslánál. 4. Orr. Az orrhegye sötét hússzínű, mely világos ibolyaszínű sávba megy át s ez a fej felé az ezüstszürkébe mosódik át. 5. Fark. Mint a német vizslánál. 6. Végtagok. Többnyire karcsúbbak mint a német vizslánál, de inasok és különös jóállásuak. A lábujjak szorosan egymáshoz zárkóznak. 7. Szőrözet. Puhább mint a német vizslánál. 8. Szin. Ezüst szürke, a fejen és füleken rendesen világosabb. 9. Különös jelek. Mint általában a legtöbb ebnél, fehér jel a mellen és lábujjakon ezeknél is elő fordul, czélszerű azonban a tenyésztésnél ennek kiküszöbölése. Egyes ebeknél a szőrözet sárgásán van befuttatva, mi hibának tekintendő. 6. würtenbergi vizsla. A német rövidszőrű vizslák közül azon törzset, mely AVürtenbergben volt elterjedve, már a 70-es években, mint az ó-német vizsla valódi képviselőjét helyezték előtérbe. Azon időben a törzs legjobb példányának egy »Perdrix« nevű vizslát tekintettek, mely a Cannstatt-i kiállításon vált híressé. Ezen példány mindenesetre feltűnő eb volt, de nem különös szépsége miatt, hanem azon sokféle idomzata folytán, melyek a többi német törzseknél vagy mint hibák szerepeltek, vagy legalább is nem voltak kivánatosak. A fajtajellegek megállapításánál ezért nem is jött tekintetbe, ámbár mindenki tudta, hogy hozzá teljesen hasonló vizsla elég van Wiirtenbergben, de gyaníthatólag sok franczia hajtóeb vérrel — valószínűleg a chiens de Saintogne félékből — keverve. Hozzá még kitalálták azt is, hogy »Perdrix«-nek egyik álombeli testvére hosszúszőrű volt. Azonban Wiirtenbergben hovatovább több hozzá hasonló