Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.24 A vizsla merevszőrű ebek utáni kereslet mindinkább nagyobb lett. A kinálat azonban nem volt arányban a kereslettel; a német szálkásszőrű vizsla tenyésztők nagyrésze tehát Griífonokkal kezdett keresztezni, miből azután oly bábeli zavar keletkezett, hogy csak 5—6 év előtt is a kiállításokon a szálkásszőrűek osztályában 10 közül alig akadt kettő-három, melyek a szálkásszőrű fajtajellegeknek megfeleltek volna. Végre egyes tárgyilagosan gondolkozó szakférfiaknak sikerült hosszas fáradozással ezen visszás állapotot megszüntetni, mit az 1896-ik évi kiállítások fényesen igazoltak. A régi, nem szakszerű tenyésztést mentheti némileg azon körülmény, hogy a Griffonnak merevszőrözetiivé való átalakításánál a német szálkásszőrű vizslának szerepe lévén, a kettőt egy fajtának tekintették s drótszőrű vizslának nevezték el. A GrifFon-tenyésztők és kedvelők a német szálkásszőrű vizslát ide számították, mit az is bizonyít, hogy ezeknek neveit a Griffon-törzskönyvbe bevezették. A »drótszőrű-vizsla« elnevezés szakszerüleg azonban csakis a különböző rokonfajták gyüjtőneveképen állhat fenn. Ezeknek előrebocsátása után látható, hogy a két fajta t. i. a német szálkásszőrű vizsla ós a Griffon, tekintet nélkül eredetükre, külön-külön jellegezendők. A német szálkásszőrű vizsla jellegei a következők: 1. Külalak általában. Közepes magasságú (60—66 cm.), a szuka valamivel alacsonyabb. Alkata erőteljes, de nem nehézkes; a végtagok egyes részei egymás közt és a törzshöz viszonyítva arányosak; nyugodt járásnál a fej és nyak mérsékelten felálló, farkát többnyire rézsútosan felfelé, keresésnél azonban vízszintesen tartja. Az eb általános összbenyomása komoly, okos, szemei, bozontos szemöldökei miatt, fenyegető nézésüeknek látszanak. 2. Fej. Közepes nagyságú (körülbelül 23—-25 cm. hosszú), nem otromba, az arczorr nem túlságosan rövid, inkább négyzetes, mint hegyes, a piszlék lelógok és a száj szögletében erős ránczot képeznek. Az orrcsont hosszú, széles, egyenes, soha sem hajlott. A homlok és az arczorr közötti átmenet nem képez éles szöget. A koponya mint a rövidszőrűnél gyengén domborodó, széles, oldalról nézve a közepén a legmagasabb. A nyakszirtcsont bütyke nem kiálló. 3. Fülek. Középhosszúságúak, fent nem szélesek, végükön tompán lekerekítettek, magasan és egész szélességben illeszkednek a fejhez, nem nagyon emelkednek a koponya fölé, simán és szorosan a fejhez simulva lógnak le. 4. Szemek. Gyengén tojásdadok, középnagyságuak, tiszták, sem kiállók, sem beesettek. A szempillák jól záródnak. A szem szine barna, a világosabb szinű ebeknél világosabb, de nem sárga. A szemöldök erősen kifejlődött s a szemöldök szőrök ívalakban hajolnak előre.