Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A róka

318 A róka Épen midőn ezen szemlélődésemet végezni akartam, mondja a szerző: egy vadásszal ismerkedtem meg, ki egyik fejedelmi pagonyban növekedve fel, hol vadat csakis a konyha részére lőttek, kora fiatalságától fogva a rókavadászatot a legnagyobb szorgalommal gyakorolta. Jogosan tételeztem fel tehát róla, hogy ezen téren bőséges tapasztalatai vannak s miután felszólításomra szives volt azokat velem közölni, folytatólagosan ide iktatom. 1. Hogy a róka a vonszalékot nagyon gyorsan követné, habár a rókafogást 28 év óta szorgalmasan űzöm, nem tapasztaltam; inkább azt vettem észre, hogy a róka télen rendesen este kilencz óra tájt keresi fel a csaldöghelyet s ettől az időtől követi is a vonszalékot. A rókákat a döghelyeken és dögkunyhókból rendesen 9 és 11 óra között lőttem és ha még oly hideg is volt, ezen idő előtt ritkán láttam, míg reggel még 9 óráig is mozgásban vannak. 2. A csaldöghelyen a dögöt egy kissé mindig be kell ásni, mert a rókák így hamarább kezdik ki, mintha szabadon feküdnék. Ha valamelyik helyen nem volna mindég elegendő csaldög és ezt oda kell vitetni, akkor a dög beleit vetessük ki s hagyjuk szabadon a helyszínén, hogy a bűze szétterjedhessen. Kezdetben az ilyen helyeken magas lest készítettem, de később abban hagytam, mert a magasban, hideg szélben nem lehet sokáig megmaradni s inkább a kényelmesebb lesgödörben ültem lesre. Ebbe szénát raktam, a tetejébe 1 m. magasságban fából és gyepből födelet készítettem s a lőnyilást úgy készítettem, hogy a puska csövét nem kellett kidugni. Ez sokkal fontosabb, mint hinnők, mert ezen elővigyázat nélkül akárhány róka megmenekül. Az ily módon készült lesgödör ajtaja zárjon lehetőleg légmentesen, nehogy a közelben járó róka szimatot kapjon. Nagy hidegben és zimankós időben megtörtént, hogy a szél ellen felém jövő róka, ha a magas lesen ültem is, már 80 lépésnyiről bizalmatlan lett és ugatni kezdett. A róka-lesen a nemezcsizmák vagy czipők kitűnő szolgálatot tesznek, s mi a fő, a róka bármilyen finom a szaglása, a nemez-csizma nyomát már egy negyed óra múlva sem érzi. 3. Hogy a róka a vonszalékot hóban nem követi oly szívesen, mint ha hó nincsen, azt az én tapasztalataim is igazolják ós egyszersmind megerősítik d. a. WinJcell-nek erre vonatkozó nézetét. Kérdezzük csak meg azokat a vadászokat, kik a rókafogással sokat foglalkoztak, vájjon mikor fogtak legtöbb rókát, bizonyára azok is ezt fogják mondani. Erős fagy idején, midőn a lehullott lomb minden lépésnél zörög, a róka semmit sem foghat az erdőben, tehát a mezőre vonul ki, hol rendesen a berlini vas fekszik. Ha nagy hó és erös hideg van, a bokros helyeken talál itt-ott döglött madarat, néha sikerül fognia is valami harapni valót. Ilyenkor a favágók tűzhelyei körül gyakran találjuk a csapáját, hol a hulladékokat szedte fel. Ha az ember hóban, nagy hidegben egy darab vadat meglő s egy óra múlva a vérebbel utánkeres, még ha a vért 10 lépésről lehet is látni s az eb még olyan jó is, néha ez mégis megfoghatatlan módon ügyetlenkedik, a vércsapát nem tartja, minek oka az lehet, hogy a szimat kifagyott. Azt tapasztaltam, hogy midőn nem volt hó és este egy darab vadat meglőttem s már késő volt, hogy a vérebbel keressem, az ilyen darabot reg-