Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
118 A kopók Az elővizsgálatokat minden évben május vége és augusztus 1-seje közt tartják meg. Ezek a következőkre terjednek: 1. nevelés és vezethetőség; 2. viselkedés a vad láttára; 3. visszahagyás; 4. előrekeresés és nyomtisztaság; 5. hideg és egészséges nyomon való munka; 6. mint különös tevékenység az »ellen vonulás«. — Azon ebeket, melyek az elővizsgálatnál ötvennél kevesebb jó pontot nyertek, még egyszer kellett vizsgálni. Egy és ugyanazon eb 1 és legfeljebb 3 éven belül többször mint háromszor elővizsgálatra nem jelenthető ; ha a harmadik vizsgánál sem felel meg, akkor többé vizsgálatra nem bocsátható. A fővizsgát óvenkint a bőgés-idény után tartják meg s ez a következőkre terjed ki: 1. hideg, legalább két órás véres nyomon való munka; 2. a hajsza; 3. mint rendkívüli tevékenység a vad megállapítása és megindítása. 12. A^ kopók. A kopók Magyarországba Németországból kerültek, hol már friez-törvóny említést tesz olyan ebekről, melyeket kajtolásra lehet használni, ez a canis bracco, Brack, Brakin, Brechin. Valószínűleg középerősségü eb volt ós biztosan a jelenlegi kopók elődjének tekinthető. Jelenleg Németországban különböző törzseket különböztetnek meg, melyek azonban testalkatra meglehetősen egyezők levén, a különböző elnevezések nem valami sajátos fajtajellegekre, hanem az elterjedési vidékekre vezethetők vissza. Egyes megkülönböztető jellegeik minden esetre vannak. Nálunk Magyarországon a kopók még a közel múltban is aránylag nagy számban voltak találhatók és a kopózás a legelterjedtebb vadászati módok egyike levén, természetes, hogy különösen a hegyvidékeken jó kopókban nem volt hiány. A nálunk előforduló és használt kopókat két csoportba sorozhatjuk. Az egyik csoport azonos az u. n. osztrák kopókkal, melyek középnagyságuak, ruganyos, hosszú testiiek; a farkuk lecsüngő, hajtás közben egyenes hordozású. Fülük középnagyságú, nem nagyon széles, magasan illeszkedő és simán lelógó. Végtagjaik egyenesek, nem görbék, mint a tacskóé. A szőrözet tömött, sima és selyemfényű, szine fekete, a végtagokon és a szemek fölött a szemöldökön vörösbarna jellel. A fehér jel csak a szűgyön s esetleg a lábujjakon fordul elő. A második csoportba az úgynevezett lengyel kopókat sorozhatjuk, — ezek az előbbieknél jóval ritkábbak, szálkás szőrük és szürke színük által különböznek amazoktól. Harmincz-negyven év előtt még tisztán tenyésztett ú. n. osztrák kopót eleget lehetett találni különösen Erdélyben; ma már azonban annyira elfajzottak a rendszertelen, jobban mondva gondatlan tenyésztés folytán, hogy fajtajellegeket tisztán mutató egyedet alig vagy egyáltalában nem találhatni. Olyan kopó pedig épen nincs, melyért egy szép három éves erdélyi csikót adtak volna cserébe, mint hajdan.
