Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A vizsla bevezetése 83 teti alárendeltségére; nem ismer mást mint azt, hogy urának akaratát gyorsan és pontosan végre kell hajtani; gazdája lábához megy, habár csúszva még akkor is, midőn tudja, hogy erős büntetés vár reá. Ha a régi divatú parforce idomításnak * valósággal nem lett volna más előnye mint az, hogy még a legfélénkebb és legérzékenyebb vizslát sem tette nemkezessé; már ezen szempontból is fölötte áll minden másnak és megtartandó. On továbbá a juhászkutya tanulékonyságára hivatkozik, mely a kényszeridomítás legkisebb nyoma nélkül, szakmájában mégis minden lehetőt megtesz. A juhászkutya ügyességét, mit magam is sokszor megbámultam, nem vonom kétségbe; de viszont azt felelhetem, hogy ez csakis arra szorítkozik, mit a juhnyáj körül végez, miben napról napra van gyakorlata, mig vadászni még a legjobb időben sem szoktunk mindennap. Ezen szűkköríí tevékenységétől eltekintve, a juhászkutya épen olyan faragatlan és engedetlen, mint bármely más kuvasz. Hogy ezt igazoljam csak két esetet hozok fel. Ha menekülő őzeket vagy nyulakat lát, vagy egy másik eb jön közelébe, melylyel ismerkedni kezd, vagy azért, hogy összemarakodjék vagy bármi más okból, gazdája hívhatja és fütyölhet neki a mennyit tetszik, nem hallgat reá.** Ebből kitűnik, hogy ezen, különben okos állatoknál a fődolog, t. i. az engedelmesség hiányzik. Befejezésképen engedje meg, hogy még egy, a gyakorlati életből vett példát, mint argumentum ad hominem hozzak fel, a mely hivatva lenne nézetemet más irányban igazolni. Egyszer valakit arra szólítottak fel, hogy a mezei vadászaton egy magasrangú úrnak kerestessen; ezen feladat azonban az illetőt nagy zavarba hozta, mert vizslái nemcsak hogy nagyon messze kerestek, hanem, daczára, hogy nem voltak njuilhaj szólók, mégis meg volt nekük engedve, hogy minden nyúl után, melyre lövés történt 80 —100 lépésnyire után fussanak a czélból, hogy meggyőződjenek vájjon el van-e találva vagy nincs. Ezen szokások sehogy sem voltak összeegyeztethetők azon szigorú és szokatlan követelményekkel, melyeket ezen alkalommal megkívántak; feltétel volt u. is, hogy a vizsla csakis lépésben keressen és semmiféle lövésre, talált vagy nem talált légyen az, parancs nélkül előre ne törjön. Beláthatja, hogy az adott viszonyok között ezen feladat elég nehéz volt. Jobbnak hiányában vizslái közül kiválasztott egy kant, mely ámbár már négy éves és nagyon engedelmes volt, de azért a lövésre mégis heveskedni szokott. A begyakorlásra, másszóval a vizsla előkészítésére sok idő nem volt, csak egy pár óra állott rendelkezésre, mennyiben a megbízatást követő napon kellett volna vadászni. A próbavadászatnál a vizsla kezdetben minden nyúl után, melyre a * Parforceidomítás alatt csakis a kényszeridomítás és nem az állatkínzás értendő. ** Nem mindig ; juhásza válogatja. 6*