Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A vizsla bevezetése 81 kivételesen nagyobb hátrány nélkül elkerülhető: semmi esetre sem értem azt, hogy egészen haszontalan és fölösleges volna. A vele járó fáradságtól a következő esetekben kímélhetjük meg magunkat: 1. Ha a fiatal vizslát a házban neveltük fel és kora fiatalságától kezdve pontos engedelmességre szorítottuk; 2. ha kitűnő fajtából származik és szuka; 3. ha a fiatal vizslát, bár nem naponkint, de minél gyakrabban, oly vadászterületen, melyben bőven van nyúl és fogoly, egy tapasztalt vadász vezeti, de ki még hozzá — quod bene notandum 4. igen jó lövő is kell hogy legyen. Világos, hogy ezen feltételek mind csak ritkán teljesíthetők, mert majd a növendék nevelése, majd a tehetsége hiányos, majd a vadban van hiány, majd a vezető lövő képessége nem felel meg. Ön szintén beösmeri, hogy ha a kényszer idomítást mellőzni akarjuk akkor nagyon vaddus terület szükséges. De hány vadászatkedvelő rendelkezik r ilyennel? Es feltéve, de meg nem engedve, hogy birnak ilyennel, abból még következik, hogy birnak kellő tapasztalattal és ügyességei is a kellő vezetéshez ? Ha mindezen akadályokat és aggályokat összefoglaljuk, ugy kitűnik, hogy csakis a hivatásszerű vadász* képes, de ez is csak bizonyos körülmények között, a fiatal vizslát naponkénti használat mellett, a tökély ama fokáig kiképezni, melyet tőle joggal várhatunk. Nézetem szerint azonban épen a hivatásszerű vadász idegenkedhetik legkevésbbé a kényszer idomítás fáradalmaitól, hiszen ez hivatásának tagadhatatlanul egyik jelentékeny részét képezi. De ón mindezt nem akarom becsülgetni, hanem inkább a főbb pontra áttérve, kételyeimet egy pár kérdésbe foglalom össze. Azt senki sem tagadja, hogy a vizslának a iegfőbb előnye a feltétlen engedelmesség, mely épen őt szemben a többi ebekkel első sorba helyezi, mert semmi másféle eb nem tanulja meg gazdájának még a legkissebb intését is megérteni és ennek eleget tenni. Tehát mindenek előtt azt kérdem, vájjon kény szer idomít ás nélkül gondolható-e az engedelmességnek ily foka? Vájjon a játszva tanított eb, olyan állatokat, melyeknek undorító szaguk van, vagy szembeszállnak vele, elhozza-e ? Vájjon megteszi-e hogy a hideg vizbe ugorjon, ha ezt tőle kívánjuk ? Vájjon a már teljesen megdermedt nyulat mely napok óta hever s melyet az erdőben esetleg talál biztosan elhozza-e, vájjon oly tárgyakat melyeknek súlya megerőltetést kiván viszi-e, vájjon végre a foglyászás ideje alatt oly gyakran található kis nyúlfiókákat kímélni fogja-e, legyőzi-e ösztönét, mely ezek megfojtására készteti, ha nem félne a büntetéstől mely ily esetekben reá vár? — — r Es most az utolsó és legfontosabb kérdést vetem föl, mely bizonyos mértékben az eddig felhozottakat fölöslegessé teszi: Mint tudjuk, minden fiatal eb követ el hibát, még pedig olykor vastag * Diezel idejében ez a nyilatkozat jogosult volt, de ma mint a tapasztalat mutatja, nem találó. Diezcl-llika. Az apróvad vadászata. 6
