Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
III. Arusából Uffiumiba. - Bana Mganga
96 DAMASZKIN * ARZÉN" néhány elefántnyomot látni; különben élőlénynek semmi jele. Még madár sem látható, valószínűleg a vízhiány miatt. A száfári roppant hosszúra elnyúlik. A porterek között néhányan maláriások; ezek podgyászát az egészségesek szétosztják maguk közt, minek következtében a nagyobb terhet vivők, szintúgy a betegek el-elmaradoznak. Félek, hogy majd eltévednek, bár a fűben jól látni az egysorban, egymásután haladó pagazzik nyomát. így aztán előnyös, hogy kevés a vadcsapás, amely tévútra vezethetné az elmaradottakat és ahol ilyen mégis akad, sohasem mulasztja el a kirongozi (előlhaladó vezető), hogy néger szokás szerint ily keresztutakra egy lombtalan vesszőt ne tegyen keresztbe, mig egy lombosat leveles végével a helyes útirányba fektet. Vessző hiányában a magas fűből zsupkötést csinál, amelynek a bugás vége megfelel a lombosnak. E felette üdvös szokás annyira kötelességévé vált a vezetőknek, hogy telepek közelében, ahol sok út és ösvény körösztözi egymást, a kirongozi egész nyaláb vesszőt tart magánál készenlétben. Sokhelyt azonban rövid a fű, máshol sziklás a talaj s ily helyen keresztező ösvények nélkül is könnyen eltévedhet még a jó szemű néger is, kivált ha fáradt, szomjas lévén, nem szedi össze teljes figyelmét. Várni azonban nem lehet az elmaradottakra, mert előre haladva esetleg vízre találhatunk. Végre három órakor délután madarakat látunk. Biztos jel, hogy víz van a közelben. Nemsokára néhány helyen élénkebb zöld fűre s itt-ott nedves talajra akadunk. Itt megállunk és többen az előlhaladók közül elszéledünk, hogy a környéket felkutassuk. Eközben egy körülbelül tíz négyzetméternyi sásos pocsolyát találunk, közepén kevés vízzel, amelyet vastagon ellep a békanyál. Az undok, poshadt vízzel nagy szomjuságunkat valamennyire lecsilapítván, azonnal folytatjuk utunkat, mert éjjelezésre kevés de meg utálatos is a víz. Négy órakor egy kopár, magas hegyre jutunk, amely kimagaslik az egész vidéken. Nagyon magasan lehetünk. A hegy csúcsa sziklás, lejtői rövid, tömött pázsittal borítvák; az éles, hűvös levegő egészen a havas régiók benyomását újítják föl emlékemben. Nyugatra az Uffiumi meredek fala oly közeinek látszik, hogy elhatározom a mai menetelést egészen odáig erőltetni, annál is inkább, miután az ereszkedő terep arrafelé ritkán bokrosnak, gyepesnek, szóval könnyen járhatónak látszik. Miután a száfári zömét itt bevárjuk, alkalmunk van e magas pontról visszafelé egész utunkat áttekinteni. Fegyverzett szemmel tisztán felismerhetők a Balanga-telep fölött emelkedő Iviszále-hegy sziklatömbjei, kissé azoktól délnyugat felé pedig ott ölelkeznek a sziámi testvérek. Egyformán csupasz fejükkel és az őket
