Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

Bevezetés.

6 DAMASZKIN ARZÉN" Nem szándékozom részletesen fejtegetni, hogy mi indított az utazásra. Elég, ha annyit mondok, hogy részint a közügyek, részint magánügyeim megunatták velem az ittlétet. Magammal és a világgal meghasonlottam. El, — el innen! Csak minél messzebbre; sok időre! Afrika vaddús sivatagjai már régen vonzottak. Ilyen körülmények között régi vágyam gyorsan megvalósult. Kis dolgok is nagyra nőnek a hír szárnyán. Szándékom köztudomású lett. Néhány lap nagy expedícióról írt, minek következtében több fiatal ember ajánlkozott prepárátornak. így jutottam Kittenberg Katona Kálmánnal is érintkezésbe. Barátom, Madarász Gyula dr., a M. N. Aduzeum ornitologiai osztályának főnöke figyelmeztetett legelőször Katonára; aki Budapesten — mint szegénysorsú lévai iparos-szülők fia — csak magánórák adásával tudta magát az iskolákon keresztülküzdeni, hogy végre tanítói képesítéshez jusson. A természettudományokért lelkesült, minek folytán sokszor megfordult a M. N. Muzeum zoologiai osztályában és ott szabad óráiban kedvtelésből eltanulta az állatkikészítést. E szakban később oly ügyességre tett szert, hogy alkalmazást kapott a muzeumban csekély havi fizetés mellett mindaddig, mig vizsgálatainak elvégzése után mint falusi tanító álláshoz nem jutott Erdélyben, a román határon. Madarász dr. ajánlása után világos volt, hogy Katona igen hasznos útitárs volna; de nekem kezdetben nem is volt szándékom, sőt módom sem arra, hogy útitársat vigyek magammal. Továbbá azt sem tudtam, hogy meddig maradok Afrikában? Nem megyek-e onnan tovább? Végül lelkiismeretellenes dolognak tartottam egy fiatalembert biztos •— noha szerény -— állásából magammal rántani a bizonytalanságba. De Madarász barátom nem tágított. Nem akarta a jó alkalmat elszalasztani, amely egy jó gyűjtőt szerezhetett a Nemzeti Muzeum számára. Hosszú tárgyalásokat folytattunk Szalay Imre dr.-ral, a muzeum igazgatójával, aki szintén ismerte Katonát és mindent megtett, hogy a dolgot nyélbe üthessük. Végre abban állapodtunk meg, hogy a muzeum fölszereli Katonát a szükséges eszközökkel és szerződést köt vele a beküldendő gyűjteményekre. így aztán erre nézve rendbe jöttünk volna. De hát az útiköltség!? — Ennek megszerzése végett az akkori kultuszminiszterhez, Wlassics dr. ő nagyméltóságához fordultunk; de csakhamar sajnosan konstatáltuk, hogy a magyar tudományosság nem rendelkezik annyi és olyan rendeltetésű pénzalappal, amelynek terhére egy prepárátor útiköltségét el lehetne számolni. Végre megtaláltuk a kibúvót: Ő nagyméltósága egy évi szabadságot ad Katona Kálmán néptanítónak teljes fizetéssel, abból a célból, hogy mint gyűjtő Afrikában szolgálja a magyar tudományt.