Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

III. Arusából Uffiumiba. - A moránok elbúcsúznak

84 DAMASZKIN* ARZÉN" felé, ahol az oroszlánt hallani véltem. Oroszlánt ugyan nem találok, de az arra menekült hartebeeszteket vévén üldözőbe, sikerül közülök három darabot leteríteni, egyet pedig megsebezni. Ez utóbbit aztán nem tudom megközeliteni, mert már messze fölkel fekvőhelyéről. Megjegyzem utolsó pihenő helyét, hogy ott délután ismét felkeressem. Ezalatt a morán visszaérkezik a pagazzikkal, akik el Murruó vezetése alatt a gnút és egyúttal a három hartebeesztet is hazaszállítják. A tábornál ismét egy marabűt lövök. Délután kissé későn indulunk Kimattal a sebzett hartebeeszt után. Utközben egy jó erős bikát lövök, amely egyelőre fektében marad, mig majd visszajövet elvitethetem. Amint a sebzett vadnak jól megjelölt helyéhez közeledünk, az ötven lépésnyire előttem felugrik és egy eredménytelen lövés után a nagy fűben elmenekül. A nap már leáldozik; fel kell hagynom az üldözéssel. Alig érünk az előbb lőtt hartebeeszt-bikához, már csaknem egészen sötét van s miután a vad bőrét Kimatnak adom, ez nem akar tovább menni, mig le nem nyúzza, mert a nagyon értékes bőrt nem meri kint hagyni a „szui"-k miatt, amelyek bizton megtépnék az éjjel. Egyedül megyek haza és csakhamar rám borul a koromsötétség. Vacsora közben eszembe jut az éjjeli oroszlánlátogatás; jól emlékszem,. hogy közel a helyhez, ahol a morán a meglőtt vaddal visszamaradt, ma reggel bömbölést véltem hallani. Félek, hogy a legénynek baja eshetik s a pagazzik nagy csodálkozására hatot közülök mozgósítok, hogy a moránt felkeressük. Egy viharlámpás kétes fénye mellett útnak indulunk. Az irányt az erdőből a puszta felé ismerem; ha a széléhez érünk, ott majd kiabálunk. Egy jó órai botorkálás után a pusztára erünk és ott már messziről feltűnik a lobogó tűz, amelynél két alak guggol. Csakhamar megismerem az én két moránomat, akik vígan pofáznak a sült hartebeesztcombból. A másik ugyanis, midőn látta, hogy egyedül jövök haza, szó nélkül pajtása után ment, akit a tűz fénye után könnyen megtalált; mert mikor amaz egyedül maradt, első gondja volt előszedni tegezéből a tűz-szerszámot és az összegyűjtött avar és száraz galy alá tüzet dörzsölni. A moránok elbúcsúznak. Fluszonharmadikán, alig hogy szürkül, követek vernek fel az ágyból, akik K. főhadnagytól érkeztek levéllel és podgyászszal. Már két napja, hogy nyomoznak Balangától idáig s az elmúlt éjet már egészen közelünkben töltötték. A főhadnagy levele a küldött tárgyak jegyzékét, sikeres