Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

III. Arusából Uffiumiba. - Két afrikai gigerli

Két afrikai gígerli. Fél ötkor egy gyepes sík tisztást átszelő bővizű patakhoz érünk. Balkéz felől a tisztást szegélyező erdő szélén egy csapat hartebeesztet látok legelni. A patak melle'.t táboroztatok és azonnal elindulok Murruóval, hogy becserkészszem ezeket. A vad felé húzódó cserjés fedezete alatt közelebb jutok ugyan, de a távolság még innen is tűlnagy. Ha előlépek, észrevesznek és okvetetlen elmenekülnek az erdőbe. Fegyverzett szemmel látom, hogy nyolc darab legel, kettő pedig fekszik. A Schőnauert egy fának támasztom és két szorosan egymás mellett álló hartebeesztet magas irányzékkal célbaveszek. Lövésemre az egyik előrebukik s az erdőben eltűnő társai után bukdácsol. Háromszázötven lépést számolok az erdőszélig, ahol a csapat legelt. Pár lépésre az erdőbe hatolva megpillantok egy tehenet, amint két ellőtt csonka első lábszárával egy dombon kínlódik fölfelé. Egy kegyelemlövéssel megszabadítom a szegény vadat kínjaitól és Murruót otthagyván, a táborba indulok a pagazzikért. Ámde csakhamar besötétedik és a tábort még mindig nem találom. Kétségtelen, hogy eltévedtem! Amennyire a sötétség engedi, tájékozom magamat és irányt tartva, végre a patakhoz érek; de miután ennek partja mindenütt egyenlő, nem tudom, a tábor felett vagy alatt állok-e. Pár lövésemre és hallózásomra nemsokára előkerülnek a pagazzik, akik azután sátramhoz kalauzolnak. A vadat is előhozzák, mert Murruó megunván a várakozást, már a táborban járt emberekért. A következő napon néhány órai menetelés után feltűnik előttünk a Kiszále hatalmas sziklafalával, amely alatt Balanga fekszik. Estefelé szép akácos pori-hoz (ritka bokros sivatag) érünk, amelyen sok hartebeeszt, grant és tomzon legelész, s miután egy kiszáradt patak köves medrében összegyűlt esővízre találunk, itt üttetem fel a sátort, hogy holnap a vidéket bevadászszam.