Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
II. A Gárena erobitól Árusáig - A barlangvár
58 DAMASZKIN ARZÉN" sandít. Amint a bakot hihetetlen módon elhibázom, az egész vegyes társaság eltűnik. Sokáig mászkálok a sziklatengerben, hogy az öreg bakot még egyszer lövésre kapjam, de mindhiába! Le kell mondanom a gyönyörű vadász-zsákmányról, amelyet már szinte a falon függeni képzeltem s amelyet még ma is sajnálok; mert oly erös tomzon-szarvakat még sehol sem láttam, pedig afrikai tartózkodásom alatt alkalmam volt sok gyűjteményt megtekinteni. E cserkészetem a sziklák között felejthetetlenül bevésődött emlékezetembe. Csak álom vagy gyermekképzelet teremthet ily tájképet. E csodás alakban össze-vissza dobált, szaggatott, egymásra tornyosult sziklák kötengerében haladó vadász önkénytelenül összerezzen, amint a minduntalan változó, hihetetlen alakú, vízözön előtti állatokra emlékeztető kőóriásokra bukkan. A növényzet csakis a pár négyszögméternyi pázsitból áll a sziklák aljában és imitt-amott egy euphorbiából, amelynek magas, pálmaszerű, csupasz törzsén sűrű tövises lombkorona mered a sötétkék éterbe. A barlangvár. Hazafelé ballagva még egy nagy csapat tomzont találok, amelyekre mind az öt golyómat eredménytelenül kilövöm. Lehangoltan érek a táborba, mindenféle aljasságról vádolván ártatlan Schönaueremet. Cserkészés közben a sásos réten száz meg száz gólyát találtam; alkalmasint vándorlás közben ereszkedtek le a rétre, mert afrikai tartózkodásom alatt sem előbb, sem utóbb gólyát csapatban nem láttam; de egyenkint vagy párosával is csak nagyon ritkán. A reggel lőtt tomzon-bakért kiküldött pagazzik Murruo vezetése alatt azzal a hírrel térnek vissza, hogy a mászáiak elvitték a bakot; a nyomok a tehén-boma felé vezetnek. Büntető expedíciót állítunk össze azonnal. Ruga-Ruga a háromcsövüvel, Szelemáni, aki valamikor aszkári volt, az összedrótozott Mauserrel, tizenkét szolga dzsungl-késsel és baltákkal fölfegyverkezve indulunk a král felé. A magas erdőbe érve óvatosan közeledünk ehez. Öt mászái gubbaszkodik a tűz körül, amelynél vígan pirul a nyárson az én reggel lőtt vadász-zsákmányom pecsenyéje. Kissé hátrább egy hatodik a tomzon bőrének ki feszítésével foglalkozik. Megjelenésünkre ijedten ugrálnak fel. Következik tolmácsok közvetítésével a hosszadalmas alkudozás, amelyből annyit megértek, hogy a mászáiak nem hajlandók a vadat ideadni; hogy az egyik hangos és fenyegető lesz; végre, hogy Ruga-Ruga megunván a tolmácsok közvetí-