Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

II. A Gárena erobitól Árusáig - A javíthatatlan Szelemáni

50 DAMASZKIN ARZÉN" sebesült után. Ezt az alkalmat felhasználván, jó lövéstávolra megközelítem s egy lapockalövéssel leterítem. A tomzon-gazella a mi őzünknél talán valamivel nagyobb; színe olyan, minta nála jóval nagyobb grant-gazelláé, fakóvörös; hasa fehér, de azáltal különbözik emettől, hogy oldalán egy már messziről feltűnő fekete sáv húzódik végig a fakóvörös felső test és a fehérszínű has között. A tomzon homlokán egy széles sötét vonal húzódik le az orrig. Nagyon elegáns mozdulatií, szép állat; szarva kissé hasonlít a grant-antilopéhoz, de, mig ezé mintegy 65 cm. hosszúságot ér el, a tomzoné csak 35—40 cm.-nyire nyúlik fel. Mindkét gazella-faj nőstényének is van szarva, de ezekéi a bakok szarvainak felehosszát sem érik el és igen vékonyak. A betegre lőtt bakot már nem követhetem, mert besötétedett s a meglőtt vaddal a táborba indulok vissza. Amint ezt a tomzon-bakot lőttem, egy Szelemáni nevü pagazzim azonnal ott termett s a bak nyakát átvágván, titokzatos mormogások között ki hagyja csurogni vérét. Portereim legnagyobbrésze a vanyámvézik közül való, amely törzsből sokan felvették a mohamedán vallást. Ez tudvalevőleg csakis az igazhitűtől nyakmetszéssel levágott (helyesebben: lesakterezett) állat élvezetét engedi meg. Ezért sompolygott Szelemáni észrevétlenül utánam, hogy a nyakmetszést a még élő állaton elvégezze és igy a mohamedán vallású porterek is ehessenek az elejtett vadból. A vanyámvézik Közép-Afrika két nagy tavának, a Viktória- és Tanganyika-tónak keleti partján elterülő térségekről származó őslakók; igazi bantu-négerek. A többi előttem ismeretes törzsek közül erős termetükkel tűnnek ki. Nehéz munkában, nagy terhek hordásában bámulatosan kitartók. E tulajdonságaik okozzák, hogy régi időkben a rabszolgakereskedők a vanyámvézit tartották a legértékesebb anyagnak és tömegesen hozták a kikötővárosok rabszolga-piacaira. Még ma is, mint teherhordó vagy mint földmunkás úgyszólván Kizárólag a vanyámvézi van alkalmazásban és ha Németországnak sikerül keletafrikai protektorátusában idővel némi művelődést teremteni, e nagy területen lakó sok törzs között a vanyámvézi fogja az első szerepet játszani, mert — mint kitartó munkásnép — legkönnyebben fogja magát alávetni a kulturának. A sok századon át szenvedett rabszolgaság kioltott e fajból minden önérzetet. A vanyámvézi alázatos, meghunyászkodó; megkívánja a kemény bánásmódot, különben nem tiszteli, jobban mondva, nem fél felebbvalójától és szemtelen lesz. Milyen egészen más a mászái vagy vataturu! Ezek csupa önérzet és hiúság. Másnak dolgozni nem szeretnek, sőt az elmorán-nak szégyen a munka; legfeljebb csak mint vezető (kirongozii vagy mint követ fáradhatatlan és megbízható. Minden magát szabadnak