Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - A mászái nép
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 37 osztva, a nagyobb részben 12 —15 mérgezett nyíl, a kisebb részben a tűz-szerszám foglal helyet. Ez utóbbi egy körülbelül 30 centiméter hosszú, nyolc centiméter széles deszkadarabból (puha fából), amelyen kis kerek mélyedések vannak kivésve és egy orsóalakú keményfa-pálcából áll, amelynek alsó vége a mélyedéseknek megfelelően gömbölyűre van faragva. A mászái, ha tüzet akar gyújtani, szárított mohát rak a deszkamélyedés mellé, amelybe az orsó-pálcát beilleszti; ennek felső végét két tenyere közt sodorgatja, mig a moha tüzet nem fog. A moránok igen hiúk; valódi gígerlik. Hajukat nagy fáradsággal számtalan kis varkocsba fonják. Nyakukon gyöngysorok, kézen-lábon karperecek ékeskednek sárgarézből, vagy ügyesen font elefánt-, zsiráf-, vagy gnú-farkszálakból. Legnagyobb „sikk", hogy ezek a karperecek feszesen álljanak s ezt a divatot annyira túlozzák, hogy ezek a kínzó eszközök néha egészen benőnek a hiísba. A térdhajlás alatt is hordanak ily gyűrűket s ezek az izmokat annyira szorítják, hogy gyakran megnehezítik a járást. A vidék szerint, ahol tartózkodnak, strucc- vagy fekete keselyű-tollak, keresztes-majom, vagy más vadállat sörénye vagy farka képezik a hadi ékítményt. A teljes díszben kiöltözött el-moránok, vörös laterit-föld és zsír keverékével vörösre kent testükkel nagyon jó benyomást tesznek. Az el morán kalandokat kereső hetyke legény, akinek mindig azon jár az esze, hogy hírnévre, dicsőségre tegyen szert. Ha a morán családot akar alapítani, akkor letelepedik és kilép a harcosok kasztjából. Ekkor el murruo lesz. A nagyon öregeket bábunak nevezik. A mászái legnagyobb kincse a szarvasmarha. Ez kényszeríti a nomád életre, mert ahol az eső következtében -— kivált az avar felgyújtása után megújul a fű, odavonul jószágaival. Valamely víz közelében gyorsan fel van állítva a král. Kunyhóikat gályákból tákolják össze és a puszta magas füvével fedik be. A král körül babot, kukoricát, durrát, batátát és kölest vetnek. Ha a legelő száradni kezd, azonnal új legelőt teremtenek az avar felgyujtásával; mig ha csapadék híján ez nem válik be, akkor mértföldekre tovább folyik a kutatás, mig alkalmas legelőre nem találnak. Megjegyzendő azonban, hogy minden törzsnek megvan a rendes főtelepe. Az ilyen állandó telepen a lakókunyhók méhkas-szerüen vannak fölépítve. Hajlított, három méter magasságban összeerősített fadorongok képezik a kunyhó bordáit, amelyeket rőzsével fonnak át és tehéntrágya és agyag keverékével tapasztanak be. Kényszerítő körülmények, mint tartós szárazság, vagy idegen népfajok becsapásai stb. maguk után vonják az ilyen állandó telepek áthelyezését. A férfiak rövid marha-, vagy antilop-bőrből készült takarót viselnek, *
