Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Elefántok és kibokók

MOSIBÓT, A GÁRENA EROBIHOZ 33 magamnak egy magas fát, amelynek közelében tartózkodik a kibokó és a tó partján a nagy fáig megyek; ennek széles törzse mögül óvatosan kipillantván, 30 lépésre meglátom a tőlem elfordult állatot. Hatalmas vastag nyakcsigolyáját veszem célba. A lövésre féltestével kivágja magát a vízből, mély bőgést hallat és alámerül. Ezután nagyobb távolságra kettőt hibázok, egyet pedig fejlövéssel megsebzek; ez utóbbi a víz alá bukik és amint a víz színe felett mutatkozó buborékok elárulják, a tó közepéig úszik. A mászáiak biztatnak, hogy a hullákat pár óra múlva feldobja a víz. Ezután a megijesztett kibokók ismét csak orraik hegyét mutatják; mire visszamegyünk a bari-barira, hogy bevárjuk a karavánt, amely rövid idő múlva meg is érkezik. Természetes, hogy két mászáit visszahagytam a víz felszínére vetődő kibokó-hullák megfigyelésére. A munyámpára beszéli, hogy jövet egy, a pagazzik lármája által felriasztott orrszarvú a száfári-sornak tartva keresztül vágtatott azon. A pagazzik ijedtükben eldobálván a podgyászokat, szanaszét szöktek; csak nagy bajjal tudta őket ismét rendbe szedni. Kár is ért ez alkalommal, amennyiben két üveg olasz vörösbor és egy fazék olvasztott vaj csaknem egészen kifolyt. Mire a tábor elkészült, már jő az egyik mászái a hírrel, hogy az egyik kibokó a tó közepén felszínre került. A pagazzikat összeszedve a tóhoz megyünk, amelynek közepén a hulla körül egész sereg kibokó forgolódik. Pagazziaim néhány fatörzsből liánák és kötelek segítségével tutajt készítenek, amelyre — a mászáiak figyelmeztetése dacára, hogy a kibokók biztosan megtámadnak — három csákányrúddal ellátott pagazzival, készen tartott fegyverrel elhelyezkedem. A tutaj kissé lemerül ugyan, de elég biztosan úszik a felszínen. Tehát Isten nevében előre! Alig haladunk azonban 20—30 méterre a parttól, a hullát környező kibokók nyugtalanul kezdenek úszkálni és prüszkölni, majd egy öreg nagyokat fújva egyenesen felénk tart; a többi majdnem homlokvonalban követi. E kényes pillanatban hátra arcot integetek a csákányosoknak, amit ezek azonnal megértenek s hihetetlen rövid idő alatt ismét a parthoz érünk. Nagy iparkodásunkban be sem várjuk, mig a tutaj partot ér, hanem hasig gázolunk a vízben, hogy mielőbb meneküljünk a veszélyes helyzetből. A kibokók futásunk láttára ismét visszaúsznak társuk hullájához. Ezalatt beesteledett s üres kézzel kellett haza térnünk a táborba. Ez éjszaka nem tudtam aludni, folyvást törvén a fejemet, hogyan kaphatnám ki a hippót a vízből. Erős szél verte sátram oldalát s ez a körülmény reményt ébresztett bennem, hogy a hullámok esetleg parthoz mossák a hullát. Másnap korán reggel az egész pagazzi-sereggel és a mászáiakkal útnak indulunk, hogy bármikép is partra szállítsuk a kibokót. A kráter-tó partját képező magaslat tetején felejthetetlen szép látvány Damaszkin Arzén: A mászái fensíkon. 3