Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Elefántok és kibokók
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 29 Szálerdőbe jutunk, amelynek alját sűrű tövises bozot födi. Elefánttaposta úton haladunk, mely a magas, de sűrű lombos erdőben, ahová a napsugár sem hatolhat be, ugy néz ki, mint egy kacskaringós alagút s miután sok ily alagút keresztezi egymást, akárcsak egy útvesztőben, ugy haladunk a félhomályban előre. A szótalan, halk járás ez érdekes helyen; az egészen friss nyomok; a tudat, hogy a két elefánt a közelben fekszik; az egész dolog újdonsága — nagyon befolyásolják hangulatomat. A vezetők viselkedése elárulja, hogy a kérdéses helyhez már közel vagyunk. Legott előrebocsátanak és jelzik, hogy a sötét alagúton óvatosan előrehaladván, nemsokára balkézfelől meg fogom pillantani az elefántokat. Dobogó szívvel haladok vagy száz lépésnyire, Ruga-Ruga nyomban utánam, midőn balkézfelől egy helyet látok, amely fölött az ágak egész sűrűn összehajolva lugast képeznek. Sejtem, hogy ez alatt kell az elefántoknak feküdniök. Lassan előrekűszom szemeimet erőltetve, hogy a sűrű bokrok homályán keresztül a lugas aljába lássak: — de nem vehetek ki semmit, csak anynyit, hogy az alagút, amelyben haladok, már vagy tiz lépés távolságban tőlem a lugasba hajlik be. Megteszem a tiz lépést és üresen találom a lugast, csak a két fekvőhely és egész kis domb — még párolgó ürülék árulja el, hogy rövid pár perc előtt léphettek ki innen az elefántok. Ruga-Rugát visszaküldöm a vezetőkért, hogy folytassuk a nyomozást. Bizonyos, hogy a két elefánt megérezte a nyomozókat és ennek következtében hagyta el kényelmes fekvő helyét, amelyet van időm alaposan megszemlélni, mig a vezetők előkerülnek. A lugast mintegy huszonöt négyszögméternyi, egészen kopár humusz-talaj fölött négy méter magasságban, kupolaszerűén összezáródó sűrű lombozat és liána képezi; közvetetlen a lugas szélén kristályvizű kis patak csörgedezik. Hűvös, gyönyörű árnyékos hely ez, amelyet az elefántok déli pihenőjükre kiválasztottak. Sokáig várakozom itt, de sem tolmács, sem vezetők nem érkeznek. Végre hogy-hogynem, egyszerre csak a vén dzsága unokáját látom az alagúton óvatosan közeledni. Türelmetlen lévén a nyomokat mielőbb követni, nem várom be a többieket s jelzem a fiúnak, hogy kövesse a friss nyomokat, amelyek a lugasból kivezetnek. Saját európai szemeimben nem bízhatom, mert az alagutszerű folyosók gyakran keresztezvén egymást, könnyen eltéveszthettem volna a helyes nyomot; de a folyosók útvesztőjéből nem is tudtam volna kikerülni. Alig haladunk százötven lépést, midőn egy kanyarulatnál a két lépést előttem haladó gyerek villámgyorsan visszarohan és majd fellök. Ugyan-e pillanatban halk rezgést hallok előttem a bokorban. Egy lépéssel az utkanyarodáshoz érve belátok az alagútba, ahol a félhomályban
