Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Uti tervek

16 DAMASZKIN ARZÉN" Uti tervek. Midőn Voi-ban, a Bronsard szállítmányában az óriási elefántkoponyát megláttam, megijedtem, hogy kis kaliberű expanziv-golyóim gyengék lesznek az elefánt-vadászatra, s ezért Bronsard véleményét kértem ki e tekintetben; mire azt válaszolta, hogy ő az elefántokat felülről, nyakcsigolyába lövi a háromnegyed részben acélburkolatú, 8 mm. Mausergolyóval. Nagy káromra azonban nem követhettem alkalomadtán jó tanácsát, mert engem nem hozott Szt. Hubert kegye egyszer sem az elefánt feje fölé. Burrától Tavettáig a vízben szűkölködő Ssereugiíiss nevű pusztán kellett áthaladnunk. A szekerek bőven visznek magukkal Burráról vizet, mert ilyet három napig nem találunk. A Szerengitisz-pusztán való átmentünket megelőzőleg sok eső volt, aminek következtében a friss, zöld színben újonnan sarjadzó gyöp tömérdek vadat csalt ide, amelyek a karaván-úttól 3—400 lépésre legelésztek kisebb-nagyobb csoportokban. Eleinte csak gazellákat látunk. A szép állatok kecses mozdulatainak láttára vágyva reméljük, hogy német területen is fogunk ilyeneket találni és lőni. Majd nagyobbfajta állatok tűnnek fel, amelyeket még nem ismerünk. Katonával nem győzzük eléggé látócsövezni a sok vadat. Találgatjuk, mi fajták lehetnek? Leghamarább felismerjük a zebrákat, 70—80 drbból álló nagy csoportokban, amelyek között strucc-madarak is lépkednek. Messze bal felől a Dsipe-tó tükre tűnik föl. Arrafelé az egész puszta a szó szoros értelmében, bármerre tekint az ember, hemzseg a sok mindenféle vadtól. A vadász-láz teljes erővel elfog bennünket s később, midőn egy ákácoshoz érünk, amelyből közeledtünkre vagy 30 zsiráff vágtat tova ügyetlenül hömpölygő, de sebesen előrehaladó mozgásukkal vízözönkorabeli óriásokként: egészen elveszítjük önuralmunkat. Hajnalban a Szerengitisz-puszta lépcsőzetes fensíkján először tűnik föl előttünk tündéri álomkép gyanánt a felhők közül kimagasló Kilimándzsáró, amelynek hótakart, jeges Kibó-csúcsa a reggeli naptól megvilágítva rózsaszínben tündöklött. Különösen innen, a Szerengitisz víz nélkül való, forró sivatagjáról nézve, ahol kiszáradt torkunkat kétnapos melegvízzel kellett öblögetnünk, valódi Ígéret földjének tetszett ez a ragyogó látvány, amely az emelkedő nap fényében mindinkább elhalványodott, mig végre egészen eltűnt. Vadászra nézve, még mint nagyjelentőségű eseményt említem fel, hogy amint a Szerengitisz-pusztából kijutottunk, közvetetlen Tavetta