Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - A malária

MO SIB ÓL A GÁRENA EROBIHOZ 13 éreznie, hallania és látnia kellett! Valódi megváltás volt, mikor Mosiban Grotthusen dr. ezredorvos gondos kezelése alá került. Magam egészségesen érkeztem ugyan Mosiba, de az út utolsó napján, a meneteléstől nagyon fölhevült állapotban a jéghideg Himu nevű hegyi patakhoz érkezvén, előzetes lehűlés nélkül azonnal belevetettem magamat a vízbe. Lehet, ez okozta, hogy három nap múlva Mosiban rajtam is kitört a láz, amely csakhamar 39°-ra emelkedett, másnap azonban a rendes hőmérsékre szállt le, és a chinintől annyira javult az állapotom, hogy Meimáridisz estebédre szóló meghívásának is eleget tehettem. De ez volt a vesztem, mert a háziűr és vendégeinek kedves társaságából csak reggel kerülvén haza, ismét nagy lázba estem, mely 41-2o hőmérsékkel járt és huszonkét órán át majdnem állandó önkívületi állapotba juttatott. Midőn a láz ismét csilapodott, az ezredorvos erős chinin-adagokkal ugy elijesztette a malária-bacillusokat, hogy a láz teljesen elmaradt. Későbben Koch tanár előírása szerint, elővigyázatból minden nyolcadik és kilencedik napon egy-egy gramm chinint vettem be és a láz többé nem is jelentkezett. Szerencsémnek tartom, hogy a malária Mosiban tört ki rajtam, mert ha a sivatagban ér utol ily mértékben, biztosan elpusztulok. Nagy hálával gondolok elsősorban Merker kapitány mosii állomásparancsnokra, aki a bómán (erőd"

1 kényelmes szobát bocsátott rendelkezésemre és teljes ellátásban részesített. Igy azután Grotthusen dr. tudománya és a két európai altiszt, a derék Lempke és Küster őrmesterek gondozása megmentették életemet. Mindamellett annyira le voltam gyöngülve, hogy csakis két hét múlva (február 14.) — mialatt az előzékeny Meimáridisz karavánomat össze állította — éreztem magamat ismét elég erősnek, hogy nagy expedíciómra elinduljak. Mielőtt további utam leírásába fognék, rövid pár szóval fölemlítem a Voi-tól Mosiig átélt, följegyzésre méltóbb eseményeket. Voi hegyek között, mocsaras katlanban fekvő malária-fészek, ahol pár napot kellett töltenünk, hogy a tehervonattal érkező podgyászt bevárjuk. Az angol területre nem váltottam vadászjegyet és igy Katonával az időt a környék átbarangolására fordítottuk. Katona botpuskáját vitte magával, érdekes madarakat lőtt és készített ki a hazaszállításra. Barangolás közben a sűrű bokrok között többször emberi koponyákra is akadtunk, amelyekből Katona néhányat magával vitt a muzeum számára. Mr. Viktor, vasúti hivatalnok, akivel megismerkedtünk, e koponyákat illetőleg azt a felvilágosítást adta, hogy az itteni hegyekben lakó, vataiták-nak nevezett benszülöttek néhány év előtt a rossz termés következtében beállott