Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

98 A falkacsomó megkerítésében is áll azon szabály, mi egyéb vad, például a nyúl, túzok stb. megkerítésénél mondatik; mely szerint, midőn már közel lövésre van a csomóhoz

Klassankint menésközben emelje föl fegyverét, úgy hogy mire megállapodik, azonnal durranjon a puska, mert legtöbbször a vadász megállapodása következtében a vad azonnal fölkél. A mi a késői, októbervégi és novemberi fogolyvadászatot illeti, ez sok nehézséggel jár, de a jeles lövész és szenvedélyes vadász ezeken tul teszi magát. Yaló, hogy ez időtájon nem vár a fogoly, kivált oly vidéken, hol már augusztus és szeptemberben nagyon megvadászták, s elvadították. De még ily vidéken is, a sűrűbb, gazosabb szőlőkben, bozótos kukoriczaföldeken, széllel szemközt, s légben kereső, jó orrú vizslával lehet boldogulni ellenük. Csak azon kell lenni, hogy szétrebbentsük a falkát, mert magányosan bolygó fogoly mégis csak jobban bevár. A novemberi fogoly a konyhán kétszer annyit ér, mint az augusztusi. A vizslának a megállás után másik főfeladata a jól talált, sebesített vagy szárnyazott foglyot megtalálni és elhozni. A fogolynál e föladat nehezebb, mint például a szalonkánál, mert ez utóbbi, ha szárnya tövét töri össze a sörét, leeste után elég banga még a földön ugrándozni, s ezáltal hollétét elárulni. A fogoly ellenben, ha szárnya tövében kap lövést, rögtön leesik, de azonnal futásnak is ered a bozótban, s néha száz lépésnyire vagy még tovább is elmegy a vizsla előtt, míg ez őt elfogni képes. Ez üldözés alatt a vizsla sokszor megállja a közel érzett prédát, de ilyenkor nem kell teketóriázni, hanem folytonos «prr!» vezényszóval biztatva a sebesült szökevényt elfogatni. Később maga megérti az okos vizsla, milyen erélyesen s gyorsan kell bánni egy szárnyazott fogolylyal s biztatás nélkül is ugyancsak utána esik. Ha csak szárnya vége tan ellőve a fogolynak, akkor