Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

95 elöljáróban a falka, anyját, apját keresve, szétoszlik, nem repül messze, sőt csalhatatlanul mindig visszafutnak oda, a hol az öregek ellövettek. Midőn tehát a vizsla először áll, s pedig gyaníthatólag a föltalált falka előtt, a legjelesb lövész veresse föl azt, hogy az öregeket ellőhesse. A fölrebbenő falkát azután követni kell oda, hol ismét leszállottak. Néha, kivált ha szemben az álló vizslával veri föl a vadász a falkát, két felé válnak, mindamellett a társaság ne oszoljon szét, hanem menjen azon csapat után, melyben a vezető vénet látta. Ha kétszeri fölveretés után azon helyen, a hol leszállottak, nem találni a foglyokat, azon oldalról, melyen inkább gyaníthatok, — vissza kell menni az első fölveretés helyére, mert e helyre azon esetben is, ha nem estek ott el az öregek, csak a falka szétvált, valószínűleg visszafutottak. Mindenesetre jobb, kivált vadon halmos helyen, hol messze nem láthatni, főleg pedig, ha kevés számú a lövész, arra törekedni, hogy a falka szétváljék. Ezt az öregek ellövésen kívül némileg azzal is lehet elérni, ha a csapásoló vizslát eleinte hagyjuk utján menni, s nem gyülekezünk mindjárt össze faránál vagy épen előtte. Ezalatt a falka a bozótban előre fut s szétterjed. Mikor azután közel érve őket, megáll a vizsla, ekkor kerüljön szemközt a lövész, s hirtelen verje föl őket. Ilyenkor a jobbra és balra repülő foglyokra igen szép mesterlövéseket tehet, s az irányt vesztett, szétrebbent falka nem távozván messze, könnyű őket feltalálni, minél még az a haszon is van, hogy az egyes vadászok hamarább jutnak külön lövéshez, míg az együtt, csapatosan fölrepülő falkára többen lövöldözvén, sietségből részint sokat hibáznak, részint a leesett vad heves vitára ad alkalmat, az iránt, vájjon melyik Nimród ejtette el.