Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

90 oda visszatérve, hol a fölrebbenés történt, egy-két csirkét visszavigyen az anyához, s meg ismét a többi keresésére induljon. Estenden legelni mennek, s elterjednek a vetésen vagy tarlón, folytonos cserregéssel hivogatva egymást. Minél nagyobbak lesznek a csirkék, annálinkább elterjedve legelésznek, de mindvégig falkában maradnak a párzás idejéig. Reggel vagy napközben, felszáradván a harmat, a porban fürödnek. A fogolynak szintén annyi az ellensége, mint a nyúlnak, és csaknem kivétel nélkül, ugyanazok is. Azért az alföld sikjain, de más erdőtlen tájon is, egyéb gazdasági, egészségügyi, festői s tudja isten hányféle szemponton kívül még azért is hasznos az apró berkek, erdőszeletek ültetése, hogy a foglyok hamar ebbe menekülhetnek ragadozó ellenségeik elől. Az efféle részletek úgy tartandók, hogy mindig sürűek legyenek, s inkább bokrokból, mint magas, ritka szálfákból álljanak. A mezőkön élő pásztorfiuk is sok tojást és csirkét elpusztítanak. Yajha a szigorú tilalom mielőbb életbe lépne ez iránt is! — Igazán, derék népünk annyi nemes szép tulajdonaiból igen rutul rí ki ama lelketlen könnyelműség, melylyel valamint a fa-ültetvények, gyümölcsösökben, úgy a hasznos vadmadarak tojásaiban károkat tud okozni a nélkül, hogy meggondolná, miszerint tízszer vagy százszor több kárt tesz másnak, mint a mennyi hasznot önmagának. Jó volna e rút vonás kiirtását a népiskolatanítók figyelmébe ajánlani, uton útfélen! Mikor igen magas hó fölött jégkéreg képződik, sok fogoly elvész alatta. Azért a vadápoló uradalmakban ilyenkor étetik, sőt elfogdosván, e végre készített ólakban is teleltetik a foglyokat. Tanult vadászok még arra is ügyelnek, hogy lehetőleg mindig a himet lövik, fölismervén azt vörösebb fejé-