Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472
Fogoly
85 Kinek az orvos mozgást parancsol, vegyen puskát kezébe, vagy ha ezt nem teheti, vágjon, fürészeljen fát, • ugráljon át sövényeket, fusson versenyt, de ne sétáljon, mert e legmeddőbb foglalkozás szintén boszantó az emberek ama cselekvő részére, mely semmiben sem fárad el úgy, mint a semmittevésben, s mely örökké az idő hiányáról panaszkodik, s melynek, ha cselekvő szenvedélyét egy napon ki nem fáraszthatta, rettenetes hosszúk, kiállhatlanok az éjszakái. Nem különben csodálkozni tudok azon kenyér- vagy inkább lőpor «pusztitó»-kon is, kik óra hosszant képesek valami földobált tárgyra lövöldözni, csak azért, hogy a röptében való lövésben gyakorolják magukat, föltéve, hogy hasznos szárnyas állatokra is van alkalmuk lövöldözhetni. A golyóval való czélbalövés szükségét belátom oly emberekre nézve, kik ennek komoly esetekben hasznát venni remélik; de nagyon csalódnak ezek is, ha azt hiszik, hogy a valódi gyakorlati czéllioz magában és okvetlen elvezet a lélekölőn hosszas házi gyakorlat, mit én csak addig tartok szükségesnek folytatni, míg az ehhez megkívántató teljes elmélet és a test ideg- és izomrendszere merőben e műtét végrehajtásához képesül. Azontúl aztán a tett színhelye a legjobb iskola. Szükségesnek tartok továbbá, a már legképzettebb lövadász vagy párbajvivó számára is időnkint egy pár czéllövést, hogy e gyakorlat tökélyében visszaesés ne álljon be, azonban a ki czéllövöldözést pusztán mulatságból, időtöltésből űz, a nélkül, hogy nagyobb tökélyre menni kilátása volna, s a nélkül, hogy e tanulmányt a gyakorlati s komoly czélra alkalmazni megkívánná, azt bizton az emberek ama sétáló osztályába sorozom, melyet fönnebb vázoltam. Czélokért küzdeni, fáradni, bármi parányiak legyenek is azok, az élet legfőbb föltételének és egyszersmind gyö-