Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

70 alapja minden kisérletnek a vadászeb ösztönszerű fejlődései elősegítésében; a szidás és büntetés csak az engedelmesség kicsikarására vagy az öntudatos nyakasság megtorlására maradjon föl. Mindenben arra kell törekedni, hogy a kutya szeresse és tisztelje gazdáját, s szigorra ritkán lesz szükség. Idomítási utasítás nem tesz nagy szolgálatot, ha csak maga a gazda nem bir a kutya természeti hajlandóságainak némi fölfogásával. Némely kutyával szelíden kell bánni, míg a másik kíméletes bánásmódra nem is hederít; következetesség kegyetlenkedés nélkül s türelemmel párosult határozottság legyen az általános szabály. A kivételeknél a bánásmódot az idomító belátása határozza meg. Ily keményebb eseteknél azonban a szidás és fenyítés mindig mérsékelt mennyiségben járjon ki, úgy, hogy az elegendőnél soha ne terjedjen többre. A vadászeb naponkint futkosson huzamosabban, nem csak egészségi tekintetből, hanem a végett is, hogy a vadásztéren ne váljék szeles bolonddá. A kutya, ha egy ideig kötve volt, elbocsáttatván, rendesen oly tulcsapongó, hogy száguldozásában szóra nem hajt, az nap használhatlan s szeleskedésében hamar kifárad, míg a rende3 mozgáshoz szoktatott eb ritkán fárad, mindig jó állapotban van, könnyen igazgatható s lábai nem sebesednek ki. Némely vadász, ha vizslája vad után fut, vagy a hívásra nem tér vissza, egy lövet aprót (darát,) szokott bocsátani hátuljába. — Különösen Francziaországban van ez divatban. Lehet, hogy néha jó hatása van, (bár az angol vizsla nem képes hozzászokni), de én ezt mindig veszélyes játéknak tartom, miután nem egy — ily módon egészen tönkre tett kutyát láttam. Egy jól idomított kutya társasága nagyon hasznos a fiatal kezdő mezei idomításánál, csakhogy ez utóbbi már kellő képzettséggel bírjon a föltétlen engedelmesség és