Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472
Vizslatanitás
67 mivel igen gyakran, kivált a mély vizből, maga a vadász ki nem hozhatja a vadat, a csekély vizben pedig legalább is kellemetlen a gázolás. Az ilyen vizslával következőkép kell bánni: egy darab lövött vizimadarat valamely keskenyebb tóra vagy folyamra dob az ember, hogy azt lássa a vizsla, melynek nyakára egy rövidebb vezetéken kivül még egy hosszabb zsineg is van kötve, s e hosszabb zsineg végét a viz túlsó partján álló segédünk vagy barátunk tartván, a vizsla a vizbe löketik, s azt az illető segéd «hozd el» parancsszóval a hosszú zsinegnél fogva az elhozandó szárnyas vadhoz vonszolja. Szükség esetében két hosszú zsineget is lehet ráalkalmazni, s ezek segélyével az elhozásra kényszeríteni. Azonképen, ha a vizsla megragadván a vadat, a kiuszásnál más irányt venne, a zsinegek segélyével útba lehet igazítni, s a műtét végével megdicsérni. Hogy a vizsla még nagyobb kedvet kapjon e foglalkozáshoz, a gazda kisütheti puskáját a viz felé, s úgy dobathatja be a viz szinére a már készen tartott vadat. E műtét betanulása talán az egyetlen alkalom, hol a «lövésttiz» előnyére van a vizsla oktatásának. A mi a keresést illeti, vagy maga a mester, vagy valamely a vizslával barátságos lábon álló egyén gázoljon be vele a vizbe, ha pedig gyakorolt vizslák vannak kéznél, előnyös a tanonczot egy ilyennek társaságában vizre vinni, úgy csakhamar megérti, mi az ő teendője. Télen át, jeges vizben egyébiránt kimélni kell a jó kutyát, kivált ha gyöngébb természetű, mert könnyen egyszerre elromlik, vagy legalább jóval hamarabb használhatlanná válik. Halljuk végre az angolt is, Sir Francis Buthlert, mit mond ő e tárgyban: «Az ebidomításnál különösen kettőre kell ügyelni; először, hogy a kutya tökéletesen tudja, mit nem szabad tennie ; másodszor, hogy a leglá-