Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

62 higvérübb, nyugodtabb mérsékü vizslát választ magának ; az ilyet mégis könnyebb a nyúl után futásról leszoktatni, kivált ha olyan tájon vadászhat vele, hol igen sok a nyúl, s a szigort mindegyik ugrásánál megtartja, vagyis, ha utána indul az eb, a körülmények szerint keményen bánik vele. A liol kevés a nyúlféle, bizony ott már sokkal bajosabb ez indulatát mérsékelni. A nőstény vizslák tanulékonyabbak, vigyázékonyabbak s engedelmesebbek, azért műkedvelők számára szintén ajánlatosabbak — megjegyezvén, hogy a kölykesség s szaporaság miatt néha egyidőre alkalmatlanokká válván, s különben nehezebb vad, nyúl, róka megölése s elhozására gyöngébbek vagy messzebbről épen képtelenek levén, ebbeli hátrányukat a fönebbi előnyökért váltják be. Azonban, a mely vidéken igen sok a nyúl, ott nem lehet attól tartani, hogy a vizsla, bármely tüzes természetű legyen is, utóvégre s még elég jókor el ne szokjék a nyúl utáni futástól, ha erre nézve a szükséges és kellő rendszabályok megtartattak. Sok vizslánál adja elő magát azon eset, hogy a kemény bánásmód mellett elvadulnak mesterüktől, s az elkövetett hiba után, még a verés előtt, vagy azután -— hazaszaladnak, vagy a mi még boszantóbb, távolról minden keresés nélkül követik gazdájukat. Ügyelni kell tehát, hogy még a tanítás alatt e szokás ki ne fejlődjék náluk, s ne eresztessenek előbb a madzagról el, mielőtt a nagyobb hibákból kitisztultak. Mikor pedig már szabadon járnak, okszerűtlen fogás az, ha a vizsla hibát követvén el, gazdája, hogy megverhesse, hízelgő módon csalogatja magához, azután midőn a czirógatás után farkát balkezébe kaphatja, jól elfenekli. Ha a kutya érzékenyebb természetű, akkor a veréshez csak a legutolsó esetben kell folyamodni, s addig