Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

59 miután itt szüntelen szeme előtt van : azonban itt a vizsla életkora, a vadászidény s a bevégzett szobai tanfolyam összetalálkozása azon tényező, mely a szabály meg vagy nem tarthatását elhatározza. Jó vizslát nevel a jó vadász, habár erdőben kezdette is először gyakorolni, ellenben a gyönge puskás a legnagyobb szőrszálhasogatás mellett sem képez kitűnő vizslát. Midőn a vizsla már a vad látása vagy a puska durranása után bármi nagy tűzben látszassék is lenni — engedelmes marad s gazdája parancsát várja, már e ponton tul nagyobb szabadságot lehet neki engedni. A vizslával a szabadban tett kezdet első napjai, hetei arra maradandó hatást gyakorolnak. Ha ez idő alatt netalán igen rövidre volt fogva, meglehet, hogy egész életében szükfogásu lesz, vagyis a vadászgazda körül mindig csak kisebb tért fog föl bejárás végett; valamint ha kelleténél több szabadságot kapott, később nehéz lesz őt a messze csatangolástól leszoktatni. Semmiesetre se ereszsze husz-harmincz lépésnél messzebb magától az olyan ebet, mely kivált nem ex professo vadász, de uri műkedvelő számára lesz tanítva. Olyan tájékon, hol tömérdek a vad, lehet szűkebb; a hol kevesebb vagy épen ritkaság a vad, lehet jóval nagyobb kereső tért engedni a vizslának. Természetesen tekintetbe e szabálynál veendő az is, vájjon a tanított vizslának igen jó vagy kevésbé jó orra van; vérmérséklete heves, vagy csöndes, e szerint kell a tér nagyságát, a vele való szelídebb vagy keményebb bánásmódot meghatározni. A csöndesebbet biztatva, czirógatva kell nógatni elöhaladás és sebesebb keresésre, a szilajabbnak tüzét mindjárt eleinte mérsékelni kell. Ha például valamely vadat megállás nélkül fölvert, azonnal a madzagra kell kötni, s úgy oda sietni a helyre,