Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

55 Ez a metsző, velőbe ható fütty jobban megrettenti az ebet, mint valami rikácsoló, megszokott hang. Kivált a mezőn jó hasznát veszi ennek a vadász, midőn a vizsla a nyúl után iramodik. Mikor pedig valamely müveletet s illetőleg leczkét jól végez a növendék, simogatás és dicsérő beszéd se maradjon el, mi által a jóvérű eb nemes buzgalma növekedik. Ha valamikor házi leczke közben erős dorgálás vagy tán verés következtében a kölyök nagyon is megijedne, s oly zavarba jőne, hogy azt sem tudná kan-e vagy nőstény, ilyenkor abba lehet hagyni vele a tanítást. Hogy pedig bizton számíthasson a vadász arra, miszerint kutyája annak idejében a nyulat is el fogja hozni, a mi kivált, ha a nyúl sebesítve van, s nem esik el mindjárt, de valami sűrűbe búvik, igen jó szolgálat: erre nézve még a házi gyakorlat idején arról kell gondoskodni, hogy a mester nehezebb tárgyakat is czipeltet a tanonczczal. A kutya rendesen a nehezebb tárgynak végét fogja, s ha nem birja fölvenni, hátrálva vonszolja, a mi igen lassan megy, s nemcsak türelmét, de erejét is kimeríti. Szükség tehát, hogy tanulja a nyulat is annak idején nem a fejénél, de a derekánál fogni meg; úgy ha jó erőben van a vizsla, gazdájához viheti a nyulat egy pár dűlő földről is. Valami kis zsákfélét kell tehát két végén földdel megtölteni, közepét pedig vékonyabbra hagyni, úgy azonban, hogy az egésznek egy kis merevsége is legyen; ezenkívül még a két vég valami kellemetlen lével bekeverendő, s a közepe tisztán hagyandó. Ezzel kell a vizslát az elhozásban gyakorolni darab ideig, s ezen megtanulja, hogy ha nehezebb tárgynak közepét fogja, azzal könnyebben haladhat előre. Ha a tanító fönakadást vagy visszaesést tapasztal,