Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadászpuska, és a vele való bánásmód

23 esett már, hogy a sárkány felrándult, s az illető ellőtte a lábát. Egy szóval a puska körül nem ajánlhatni elég óvatosságot. Nincsen is könnyebb s közelebb ismertető jele a vadász értelmisége s gyakorlatiságának, mint fegyverével való bánásmódja. A füzfapuskás alig ölti magára készleteit, még a vadásztérre sem ér vele az ember, már elárulja járatlanságát szent Hubertben, s az ilyentől aztán őrizkedik a tapasztaltabb, mert az ilyen puskás az, a kinek kezében «a bot is elsül». A mi a puskával való bánásmód egyéb oldalait illeti, azon kell lenni, hogy a töltés, bizonyos vadnemekre mindig egyenlő legyen, hogy fegyverünk természetét, valamint hibáinkat helyesen megitélhessük. Ajánlatosabb, ha a cső szine barna és nem fénylő, mely utóbbiról kivált árnyas erdőben, a vad könnyen észreveszi az embert. A cső belseje, ha a puska már rúgni kezd, vagy még előbb is kimosandó, de megjegyzésre méltó, hogy ha nagyobb vadra készülünk, úgy intézzük, hogy előbb néhány lövést tegyünk vele, vagy ne mosassuk ki a belsejét simaságig tisztára, mert egy kissé porkormos csőből a lövésnek nagyobb ereje van. A gyutacs föltevésekor a gyúlyukba (piramidl) vetett egy pillantás nem fölösleges, hogy meglássuk, kijött-e a por, a mi a «csütörtöki) ellen biztosít. Tanácsos a lövés után kifújni a csövet, kivált nagyobb vadászaton; apró madár ellenében, ha puskánk folyton elsül, ez elővigyázat unalmas és nem szükséges. Ha a gyúlyuk a sok lövöldözés folytán kiégett, ujat csavarjunk helyébe. Mert a kiégett gyúlyuk sokat elvesz a rugó erőből. Apró vadászaton a gyöngébb lövész nagyobb adag