Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A borz

163 1 dugva fejét, alszik, s zacskóját nyalja, aztán csak ivás végett távozik fekhelyéről. Tápláléka nyáron át gyökerekből, gyümölcsökből, csigák, kukaczok, egerekből és madártojásokból áll. Őszön makkot, vadgyümölcsöt, répát eszik, melyekből lyukába is hord készletet. Télre meghizik, s néha 6—7 font zsiradék kerül ki belőle. Állítják, hogy élő állatokat, nyulat, foglyot ragadozna, de ez bajosan hihető, mert e végre a természet nem látta el képességekkel. Járása lassú, látása is gyönge, csak hallása és szaglása erős. Orrára oly érzékeny, hogy egy kis ütés elszédíti, sőt nagyobb ütést kapva orrára, bele is döglik. Szaporodását illetőleg, a borz egynejüségben él, s a bagzás idején kívül nőstény és kan soha sincsen együtt. A nőstény 9—10 hétig terhes, s februárban 3—5 vakkölyket ellik. Eleinte az anya hord fiainak táplálékot, később, három-négy hetes korukban a lyuk eleibe is kihozza őket, a hol aztán komikus játékot visznek végbe. Kölyök korában elfogva, könnyebben szelídíthető, mint a róka; megeszi a nyers húst s egyéb ételeket, játszik a kutyákkal és macskákkal, csak őrizni kell őket a tűztől, mert örömest feküsznek a tüzes hamu közé s könnyen fölgyújthatják a házat. Tavaszon és néha egész nyáron át rühesek, mely nyavalyát is gyakran a fondor róka viszi tanyájukba. Télen s késő őszön elejtve, bundájából igen alkalmas vadásztarisznya készül. Szőréből festő ecset készíttetik. Zsírja a vadászcsizmát vízmentessé teszi. Ennyit mondanak róla a természettudósok, halljuk azonban azt is, mit egy tapasztalt vadásztól hallottam, kinek szavai szerint magyar vadászok azt hiszik a borzról, hogy annak nyáron át kilencz kamarája van, oly helyen, hol a föld alsó rétege tiszta homokból áll. Mivel a borz bőre igen finom s érzékeny, nagyon fél a bolháktól, s ezektől következő módon 11*