Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadászpuska, és a vele való bánásmód

A vadász-puska, s a vele való bánásmód* Hogy feladatomnak megfeleljek, tekintettel akarok lenni az oly kezdőkre, kik a vadászatban még egészen járatlanok, s e szerint mindenekelőtt az elemi szabályokra van szükségök. Nos hát, egy ifjú bajtárs van előttem, ki épen hazatért a fővárosból, s korára nézve eléggé érett már, hogy fegyvert adjunk kezébe s egy kis házi gyakorlat után, miután nyugodtságának, óvatosságának, figyelmességének s mérsékletének jeleit adta, mint megbizható lövészt, társaságunkba fölvehessük anélkül, hogy valamelyünknek, ki szomszédságába esik, egy vagy más tekintetben aggasson. Ne örüljön azonban a «megbizható» szónak, s ne vélje, mintha ez azt jelentené, hogy a rövid házi gyakorlat után már ő biztosan lelövi a vadat; — hohó! — messze az ut odáig! A «megbízhatóság)) alatt csak amaz első föltétel van értve, miszerint az illető a fegyverrel való bánásmódból s a vadászaton szükséges óvatos magaviselet szabályaiból már tud annyit, hogy a többi vadásztárs bizton lehet aziránt, mikép nem fog a fiatal jelöltnek szélességgel, vigyázatlansággal hatványozott gyakorlatlansága következtében oldalba lövetni, a mi ha épen meg nem történik is, elég baj, ha a gyakorlott szomszéd vadásznak szüntelen aggat ama gondolat, hogy mellette egy sz. Hubertben járatlan ember csötöl-botol, kinek pus-