Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

J 30 mázni, kivált valamely vizenyős vagy forrásos mélyedés közelében, ha azon helyet a kacsák szeretni látszanak, s ugyanazon fortélyok vétetnek elő, melyek fönnebb leírattak. A meglopás papirosra festett tehén alakjával sok vesződséget kiván, e mellett kissé nevetséges is, kivált sikertelenség esetében. Néhol, leginkább külföldön, csöndesvérü lovakat tanítanak be e czélra, hogy mellettük gyalog menve, a vizi vadat beközelítik, aztán megállítják, s faránál lőnek a kacsákra. A vadlúd is azon vadak közé tartozik, melyekhez ritkán férkőzhetni, azért a vadlúd elejtése nem csekély disztény, kivált, ha nem véletlen vakszerencse, de egybevető tervelés szerint történik. A szárnyas vadak közt egynek lelövése sem oly látványosan szép, mint e szerfölött magasan, szinte a fellegekkel együtt vándorló madáré, midőn onnan jól találva aláhull. Azonban legritkább esetek közé tartozik, hogy röptében lövésre jöjjön, mert ha messzebbre költözik, elérhetlenül magasan jár, s a közönséges vadászpuska golyója sem érheti el. Leggyakrabban éjjeli vagy nappali lesben, a vizén usztában vagy onnan fölszálltában lövetik, öreg szatymával, mely nemét a lövegnek némely helyen ficzkónak vagy postának is nevezik. Utasítást adni különösen e vadnem vadászatára, mely általánosan minden vidéken használható legyen, igen bajos, de annálfogva fölösleges is, mert a hol megejtésére alkalom van, a helybeli vizi lakos vagy vadász ennek szerét módját már úgy is kitanulta, s az idegen vagy tőle értesül, vagy a helyi körülmények megítélésével csakhamar maga rájön a megejtés kulcsára. Különben pedig különleg s egyenest vadludra ritkán is vadászunk, hanem egyéb szaporább vad utáni járást kapcsolunk össze vele. A vadlúd egyike a legvigyázóbb, óvatosabb vadak-