Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

m berek lévén, elállították még jókor taplóval a vért, de ez elégséges példa, hogy a gázló vadászok hasonló esettől őrizkedjenek. Ha a tó valamely helyen igen keskeny, vagy épen csak egy csatorna-árokkal van egybekötve egyik darab nádas a másikkal, ennek nyilása igen jó lesállás szokott lenni, mert az egyik tóban zavart szárnyasok rendesen mind erre igyekeznek, hogy a másik háborítlan tanyán keressenek. menedéket. Ha ez árok száraz volna is, mélyedése jó rejtekhelyet szolgáltat, s valószínű, hogy erre repülnek a fölzaklatott vadak. A ki röptében lőni tud, az mindig örömestebb lő a vizi vadra röptében, s könnyebben is találja, mint a sík vizén usztában, a mi egyáltalában nem tartozik a könnyű lövések közé. A madárnak jó formán csak feje van ki a vízből, többi része szárnyaival födve a víz alatt, hol a lövés, erejét vesztve, ártalmatlan hull reá. Ha csak fejét nem találja egy szem, szárnyát hiába töri össze, mert a kácsa elúszik, s elbuvik a csádéba. Ellenben, ha repülnek, kiterjesztett szárnyakkal nagyobb czéltáblát képeznek, s a test nem levén védve kétszeresen a szárnytollaktól, könnyebben sérthető halálosan. Röptében is pedig inkább a repülő után, mint szemközt kell lőni; könnyebb vagy biztosabb levén így a czélzásis, másrészt a sörét jobban behat a toll alá, mint a toll mentében, s végre a vizi szárnyas tollazata mellén legsűrűbb, következésképen ott legtöbb, legerősebb lövést elbir. Egyes szárnyasra nem érdemes lőni vizén usztában, leginkább csak uszó csoportokra szoktak lőni, midőn van remény, hogy egy lövéssel többet lehet elejteni. Azért sem kell sietni a sík vízen való lövéssel, mivel a kácsa nem oly sebesen repül föl, mint egyéb szárazi szárnyas, tehát elhibázás esetében még a második csővel is lehet segíteni rajta.