Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

119 A mi pákászunkról merem állítani, hogy ép oly eredeti és sajátos jelleggel bíró egyéniség, mint bármely «Nathan the squaterregulator», vagy «Redskinslayer»; bizony megérdemli, hogy közelebbről megismerjük! 0 is, mint amerikai létrokona, egész életét a rengeteg nádasokban s feneketlen lápok közt, a porond szigeten épített nyomorú nádkunyhóban tölti; majd mindig magában jár s hétszámra sem találkozik emberrel, kivel egy-két szót válthatna. Ennélfogva oly hallgatag és mogorva, mint ama nádtő, melyhez sajkáját köté. Ha megszólal is, feleletei oly elharapott rövidek, s a szó oly nehezen jő ki a száján, hogy az ember szintén látja, mily nehezen esik neki a beszéd. Es mintha minden tehetsége szemei- és füleibe szállott volna, mindkettő oly rendkívül éles, mint bármely vadmadáré, melynek természetét szintén magára ölté. Még mi csak apró fekete pontokat látunk a légkörben, oly távol van hozzánk a vadmadár: a pákász már egész biztossággal megmondja, hogy nagy vadlúd, gyöngyvér, kanálosgém, vagy vadrucza közeledik! 0 legjobban tudja, melyik vad mily alakú falkában, körülbelül hányad magával, honnét és hová szokott repülni. Es ki értene jobban a vizi madarak nyelvén mint ő, ki éjjel-nappal hallgatja titkos társalgásukat ? Annyi mindenféle hangot hallani itt, oly meglepő idegenül szólal meg egy-egy vadmadár a sok közül: a pákász egyszerre megmondja, hogy minő szárnyas állat, s miért szólalt meg! Valóban ezen állatoknak természetét s különböző érzelemkifejezéseit ő jobban ismeri, mint bármely szaktudós. A madarak közt legjobban szereti mégis a fehér kolcsagot. Ebbe a szó teljes értelmében szerelmes, legfőbb vágya egy-kettőnek megejtése ; s még éjjel is kolcsagról álmodik; hajdan — mint mondja — sok pénzt kapott tolláért Kostyál Adám úrtól, s nem tudja mire vélni, hogy ezen ur most egészen megfeledkezett róla. Ezen kedvencz madaráról ő gyakran,