Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

112 tavaszszal kezdődik, mert a vízi vad a kikeletnek legelső s legbiztosabb hirdetője. Még nálunk az összes külső természet mélyen pihen a fagynak dermesztő leple alatt, midőn a vizi madarak tavali tanyájokra visszaindulnak; s midőn a vadász az első folt libát vagy vadruczát, néha már február végével pillantja meg a szürke légkörben, vagy az első libucz siralmas kiáltozását hallja a tó széléről, önkénytelen öröm szállja meg keblét, mert bizonyosnál bizonyosabb, hogy kikelet úrfi, mosolygó bájaival s Diana istennő minden szárnyasaival küszöbön van! Gyakran e vándormadarak előcsapatai néhány enyhébb napnak beálltával, szokottnál korábban csalatnak elő régi helyeikre, s még csak aztán fagy rájok igazán az idö. Ekkor csak bámulatos életerejüknek köszönhetik szegények, hogy éhen nem vesznek; az uszó vad a netán be nem fagyott forrásokat keresi föl, s a viz alatti növényekkel, súlyom s elecsk maggal tengeti életét. A szalonkák azonban minden fajostól visszatakarodnak, honnan jöttek, s aztán csak későn és rövid időre kerülnek elő. A vizi vadnak ily kora megjelenése, tapasztalás szerint mindig megrontja a vadászatot, azon évben rendesen meggyérül a vad; bizonyosan a fáradalmas költözés kínjai, eledel hiánya, s a vérszomjas sasok martalékául esik sok, minek híjját a vadász meg szokta érezni. Józsefnapkor rendesen mindennemű vizi vad, seregestől beköszönt. Tapasztalás szerint mindegyik oda tér vissza, hol tavai tanyázott, hacsak onnét ő vagy párja valamely baleset által el nem zavartatott. Nyugtalanabb s fürgébb állat különben alig van a vizi vadnál! Akadna neki bő eledele ott hol van, a társaság is jókora minden fajból, de ő azért szünet nélkül csavarog, jő s megyen minden irányban, éjjel s nappal, az Isten tudja honnét, merre és mi czélból. Nincs az órának oly percze, hogy egy-két folt közel vagy távol, vagy belőle legalább egy-