Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

A vad kácsa és lúd Mindamellett, hogy a nádasok fekete sáros vize nem tükrözi vissza a felette uszó lények alakját, s aranyhalak helyett mohó nadályok lakják, melyek a vigyázatlan gázló vagy lesálló vadász véréből néha gyilkos módon kiveszik a vámot; mindamellett, hogy kristálytalan habjai, a helyett, hogy tisztára mosnák, ördögi feketére festik a vadászt, sőt olyan gyanús viszketegségbe is ejtik, melyet, habár nem ragadós és nem oly gonosz természetű is, mint a melyet kosznak vagy rühnek nevezünk, mindamellett végre, hogy nem legkellemesebb illatokkal van töltve a nádasi légkör, mégis behatolva egy terjedelmes nádas közepére, olyan egészen új, sajátságos országban látja magát az ember fia, melyet mérsékelt érzelem és képzeletgazdagság mellett is tündérinek, mindenesetre méltán költőinek nevezhet. Az alkotó erő képzelme a vadon erdőkben nyilatkozik legcsodásabb, beláthatlanabb gazdagságban, de aztán a föld sík rétege sehol sem mutat oly nagy változatosságot, olyan buja életet, mint az ezer nemű uszó és repülő vaddal bővelkedő ingoványok, lengő rétegű nádasokban. A ki egyszer egy csizmát elnyűtt e vizországi vadjáratban, annak szenvedélye azután mind örökre gyógyíthatatlan ; pompás városok műélvei, mámorai között is megcsendül olykor fülében az éjszakai lég csöndjében húzódó i'écze szárnyának ezüst hangú fütyölése, a fekete nádren-