Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A sárszalonka

r* 101 gyedik nem gondolva a bekövetkezhető bajokkal, testén hagyja ruháit, míg meg nem száradnak. Oly különböző a vélemény; és mégis mindenki a maga rendszerét tartja legjobbnak. Igen szükséges és üdvös azonban, hogy a vadász e vadászat befejeztével megázott csizmáját és harisnyáját levesse, hogy szárazon hazatérjen; mi mindig akár csizmában akár szárharisnyában történhetik. Különféle szert ajánlottak, mely által a bőr vízhatlanná tehető; de egyik sem bizonyult be egészen jónak. — A sok közöl legjobb még a következő alkatrészekből álló vegyíték: 3 unczia terpentin olaj, 3 « fa-olaj, 3 « sárga viasz, 4 « disznózsír, Va font faggyú s egy kevés korom (Kienrusz), mit cserép-edényben fölolvasztván, jól össze kell keverni. Használat előtt tizenkét órával, miután a csizmák tűznél fölmelegíttettek volna, hogy a beszívásra alkalmasak legyenek, a föntebbi vegyítékkel bekenetnek. — Kevesebb fáradsággal és szintén jó sikerrel lehet a bőrt puhává és vízhatlanná tenni, ha disznózsírral azt bekenjük. A sárszalonkák háromfélék, u. m. 1. a közönséges sárszalonka, mely szertyegő vészhanggal kel föl. Scolopax gallinago L.; 2. a nagy sárszalonka hasonló az erdeihez, csakhogy kisebb s nesztelenül kél. Scolopax média, seu major; 3. szőrszalonka. Scolopax gallinula. A legfontosabb ezek közül a közönséges sárszalonka, mivel húzás idejekor leggyakrabban előjön, és majdnem minden vidéken föltalálható; — nevezetes főleg még azért, mivel elejtése nagy ügyességet föltételez a repülve lövésben. A sárszalonka egyike a tavasz legelső hírnökeinek, és