Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

V. Christiania

93 osztályul, gyeplőt tartani elég erős a gyermekember keze is, mely a nehéz munkát úgy sem bírná. Felhágtunk a Set. Hans Haugen-re (Szt.-János dombja), melynek kertté alakított tetején, 85 m. magasan, emelkedik a városi vízvezeték medenczéje és egy kis kilátásos torony. Daczára a komor időnek s a hőmérő +9

0 R. állásának, elragadó kilátást élveztünk innen. Szembetűnt a növényélet hátramaradottsága. Az orgonafák csak a virágzás kezdetén vannak, bimbóik javarésze fel sem virágzott még, szintúgy a fehér vadgesztenye is. Innét a meredek utak daczára vidám ügetésben, kerékkötés nélkül a kikötőhöz robogtunk, majd a nevezetesebb utczákon, téreken át haza. Vacsorára először Ízleltük meg a hófajdsültet. Ez a pecsenye a norvég konyhán olyforma szerepet játszik, mint nálunk a fogoly. Nem az első alkalom, hogy kóstoltam belőle, hiszen télszakán fővárosunk vadkereskedéseiben is, főleg Oroszország északi részeiből gyakrabban kerülnek hozzánk hófajdok, de hát magában Norvégiában enni belőle, mégis csak más. Különben csak is ott ízlett jobban, mint a mi a fiatal foglyunk, itthon bármikor elcserélném azért. Christiania egész építkezésében jelentkezik a keresetlenség, egyszerűség, lépten-nyomon észrevehető, hogy a város nagyobb terjedelme nem régibb keletű. E század első tizedében alig volt 12,000 lakója, épületei akkor leginkább még fából voltak, nem bírt fejlődni, előbbre jutni mindaddig, míg Norvégia a dán s később svéd fenhatóságból kiszakadva, saját államiságát és alkotmányát kivívta, s itt kereste mint központban és az ország fővárosában azt a szervet, mely a birodalomban az, a mi a fej a testnél. Mióta a kormány, legfőbb ítélőszék, országgyűlés és a királyi udvar is legalább pár hónapig itt székel, önkénytelenül jobban húzódott ide a nemzet is, fellendült a társadalmi élet és előnyös földrajzi