Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

V. Christiania

V. CHRISTIANIA. Hajnali 5 órakor ébredtünk föl s pedig oly hüvösségre, hogy a melegítésünkre hivatott cognac sem sokat használt. Szép fenyvesek közül nemsokára megnyilt a kilátás a kedves Christiania fjordra, hol a tenger vízében számtalan kisebbnagyobb fényű borította szigetkék fürdenek, sötétzöld sziklaormok szürkeségével tarkított képük pedig visszatükröződik a fjord simaságában. Az egész táj kúpos, dombos, sziklás, erdős, szétszórt mosolygó házikókkal. A tengeren vitorlások, gőzösök, ladikok járnak-kelnek mint egy óriási fényes sétatér kimért mozgású alakjai. A fjord végéhez, hegyek lábához simul Christiania; világos háztömegei szinte kifehérlenek a sötétzöld háttérből. Gyönyörű szép kép ez, mintha csak keretbe volna foglalva, de ha nem tudnók, hogy a norvég főváros felé közeledünk, inkább valamely déli tájon képzelnők magunkat, melyben az északi táj rideg nagyszerűségéből s főleg Norvégia jellemző tájalkatából még csak egy vékony vonás sincsen. A vámszemlén — egy időre az utolsón — éppen csak szeszes ital és dohány után kérdezősködnek, megbíznak az arczban s a málhát fel se bontják. Örültünk <e gyors szabadulásnak, mert annál hamarább értünk be a városba. A Kari Johannsgade-ban fekvő nagy, de külsőleg