Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

70 vájni. Óriási munka után a hires WIMAN támogatásával 3 zsilipet úgy a töltést is 1731-ig elkészített, de ekkor egy sötét, viharos éjszakán vagy 1200 darab a zuhatagok körül fekvő fatörzs zudult az építményekre s azok legnagyobb részét tönkre tette, sőt a munkálatok körül virrasztó emberek közül is sokan életüket vesztették. Elemi csapás volt e végzetes esemény? vagy emberi merénylet? daczára a több évig húzódó vizsgálatnak, nem tudódott ki. POLHEM tovább akart a megmaradt pénzkészlettel dolgozni, de ellenesei annyira befolyásolták a közvéleményt, hogy a mű 1753-ben abba maradt, a szárnyszegett mérnök pedig nemsokára meghalt. Fia azonban, és különösen tanítványa DANIEL THUNBERG, a mult század egyik leghiresebb mérnöke, örökül vették szellemét s a félre tett vállalat mellett erősen küzdöttek. Utóbbi — 1737-ben — uj tervet nyújtott be s a trollháttani vízeséseket zsilipes csatornával akarta megkerülni; ugyan ő 1780—84 közt az egész csatornatervezetet is kidolgozta. Terveinek első része t. i. a Trollháttanra vonatkozók, némileg módosultak, s ezek alapján E. NORDWALL mérnök volt az, a ki 1795-től 1800-ig egy külön erre a czélra alakult társaság megbizásából és a kormány támogatásával, az Északi tengert és az 5475 • km. nagy Wenertóval hajózható összeköttetésbe hozta. A további csatornázat gróf PLATEN — későbbi miniszter és Norvégia kormányzója — gyújtó röpirata következtében 1806-ban, szintén a létesülés felé haladt. THUNBERG terveit a hires angol technikus, TELFORD helyi szemle után felülbirálta, helyeseknek találta, 1809-ben az országgyűlés az építés megkezdésére beleegyezését adta, egy évre reá megalakult a «Götacsatorna-társaság», 6 nap alatt 3.148,600 birodalmi tallér volt jegyezve a műszaki költségekre. így létesült azután fokonként a Wener- és Wikentó összekapcsolása 1813-ban,