Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

o Jelentőség tehát inkább ezeknek jut. A norvég ember szemében az előbbiek, mint többnyire időszakosak is, oly csekély figyelemben részesülnek, hogy rendszerint nevük sincsen, csak egyszerűen «fos»-nak hívja, az igazán hatalmasok kaptak csak állandó nevet. S a fölfogás úgyszólván közkeletű, mert a névvel nevezett ismert vizesések mondhatjuk az egész világon közvetett esésüek. A trollháttani esések is ilyenek, s mint föntebb reá mutattunk, zuhatagok is. De mielőtt tovább haladnánk, nézzünk egy pár nevezetes vizesést az összehasonlítás tanulsága kedvéért. Norvégia száz és száz vízesései közt talán legmagasabb a közel 600 méter esésű Fosselifos, a legnagyszerűbb pedig az ennek közelében fekvő Vőringfos, a Bjorreia és Leira folyó és több tó lefolyásának egyesüléséből, mely vizek hirtelen függélyesen omlanak le 144 méternyi magasból. Mindkettő a Hardanger hegységben van, az első azonban minőség tekintetében elmarad utóbbi mögött. Ezek mellé sorakoznak a méltán hatalmas Rjukanfos Felső-Telemarkban 370 méter eséssel, melyből 243 méter függélyes esés, a Dögeifos Eidenél 430 méter eséssel, a Vettisfos helyesebben Vettismarkofos vagy Mörkfos, a Sogneterületen 260 mét. eséssel, a Skrikjofos Lofthusnál a Sörfjordban 1 30 m., a sokágú, lépcsőzetes Tvindefos 100—130 méter, a Ringedalfos helyesebben Skjaeggedalfos a Tysselvben a 160 méter, az Espelandsfos a Lotefos és Skarsfos-esések egyesüléséből, a Hjaelledalfos 200—230 m. eséssel. Nem magas, de igen vizbő és széles vizesések a Sarpfos 23 m. magas és 36 m. széles és a Fiskumfos a Namselvben 32 m. magas eséssel. Világhírű vizesések a 10—12 vizér egyesülése folytán keletkező Marboré-esés Gavernienél a Pyrenákben, mely 414 m. magas; a Caduta delle marmore Térni mellett Olaszhonban, melyet a Velino folyó képez 180—200 m. eséssel, a Staub-