Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

nagyszerű Göta csatorna gondolatát, mely az emberi tudomány és képességek elsőrangú remek müve maradt még mai napig is, midőn már hasonvállalatok, a haladás rohamos térfoglalásával talán túlszárnyalták és a világ több pontján létesítettek nagyot és nagyobbat. Minthogy a zuh Hágok és a Göta csatorna mint ok és okozat szorosan összefügg, ismertetésük is a következetesség útját kéri ki, azért tartsunk sort. A hydrographia tudománya szerint a vizesés valamely mozgó víztömegnek hirtelen történő felszin különbözete, mig a zuhatag vagy zuhogó (Catharact) akkor keletkezik, ha a mozgó víztömeg nem ily hirtelen változtatja felszinét, de a folyás erős lejtését szabályosságában pontonkint a meder egyenetlenségei megakasztják. Ezek szerint a trollháttani vízesések a szorosan vett vizesés és zuhatag közt mintegy középhelyet foglalnak el, mivel a Wenertó lefolyását képező Götaelv, mint a melynek folyását ez esések megakasztják, nem ömlik alá függélyesen valami sziklapárkányról, hanem 44 méter magasan a tenger szine fölött fekvő tóból kiindulva, csendesen folyik Trollháttánig, itt azonban 1 7 2 km. hosszú folyásrészen 33 m. esése van, melyen túl ismét rendes lejtését és csendes folyását kapja vissza, vagyis a Wenertótól az Északi tengerig az összes esés — a trollháttani 17* km. hosszú utat kivéve — 11 méter, a mi egy közönséges csendes folyó sebességének és esésének felel meg. 1300 méter hosszú meder 33 méter eséssel főleg, ha mint Troliháttannál, a Götaelv szigetes, sziklás, tehát a szabályos folyást megakasztó meder egyenetlenségeit is veszszük, inkább a zuhatag jellegét viselik magukon. Másrészt azonban azt látjuk, hogy a folyás kiváltképpen hat ponton hirtelen változtatja felszinét, tehát határozott esést alkot,