Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

III. Svéd földön

53 i8-án ütött a szabadulás órája, mikor a jégviszonyok oly kedvezően alakultak, hogy az utat folytatni lehetett. A magasztos czélt nemcsak megközelítették, de el is érték sok fáradalom, megpróbáltatás, szenvedés és nélkülözés, de tapasztalatokban gazdag utazás után. 1880 ápr. 24-én a «Vega» Stockholm kikötőjében horgonyzott, fogadtatva a király és az ország, a müveit világ minden magasabban eszmélő tagjától, kik legalább gondolatban ott voltak az Ovilág első körülhajózóinál. A sok ünnepély, mit a szerencsésen visszatért kutatók tiszteletére rendeztek, nem tartozik ide, de idézem OSKÁR király szavait, melyeket a Vega-expediczió tiszteletére adott lakomáján mondott: « A történelem minden időre áhítattal fogja megőrizni a «Vega» északtengeri utazását s így megbizonyítani, mire képes a normannok ereje. Szeretett hazánk fris babért szerzett, melyet az emlékezés oltárára a letűnt napok babéraihoz helyezünk. Tisztelet a férfiaknak, a kik aratták. A svéd nép. úgy mint a magam nevében, mindnyájuknak köszönetnyilvánításomat és csodálatomat fejezem ki.» Ezek jutottak eszembe, mikor STuxBERG-gel kezet szorítottam, hisz a nagy feladatban és a megoldás sikerében, különösen a mi e felfedező utazás tudományos eredményét illeti, neki is méltó rész jutott, melyért az elismerést idegen nemzet fiától is követelheti, hisz a tudomány igazságai az emberiség közös kincsét képezik. Kijelentettem előtte, hogy nálunk is újabb időben örvendetes fellendülésnek indultak a természettudományok, sőt a tudományos utazások is járják már, vázoltam ornithologiánk fejlődését, a Il-ik nemzetközi ornith. congressus ügyében végzett munkánkat és a congressus lefolyását, elmondtam, hogy HERMAN OTTÓ és Dr. LEN DL már jártak Norvégia északi részén a madárfauna tanulmányozása czéljából, s hogy én is oda készülök,