Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
III. Svéd földön
4? gunk odább s csak a völgyekben van növényélet, zöld gyep és tenyészet. Megismerkedünk az első fjordokkal, — mélyen a szárazba nyúló meredekpartu tengeröblökkel, — melyek első hírmondói a Klosterfjord, Wendelsöfjord és a nagy Kongsbackafjord. Elmarad a nagv Lygner hegyi tó s egy darab mocsaras terület, mely után a Mölndalsá 600 met. hosszú 5 mét. magos hídján, Svédhonnak nagyságra mint szép fekvésre is második helyet kérő városába. Göteborgba, érkezünk. Hotel Christiániában szállottunk meg. Itt is az a majdnem túlságos tisztaság, rend és csin, mely annyira jellemzi az északi városokat s mely különösen a vendéglőkben véghetetlenül jól esik az érkező utasoknak. Vacsora órája volt már, tehát rögtön az étkezőbe mentünk, mely a nyár idejére teljesen üvegezett csarnokban volt a ház előtt. A feltűnő tisztaság, ízlés, figyelem csakhamar megmelegített s egészen otthonosan éreztük magunkat, pedig egy árva hangot sem hallottunk mást mint svédet. Svédhonban kártya szerint étkezik az utas s nincs meg az a kényszerhelyzet, hogy akarva nem akarva table d'háute-hoz kell ülnie. A kis asztalkák közepén mindenütt virágcsokor volt s pedig legtöbbnyire orgona virág, mely bokor most van itt virágzásának teljességében. A svédek virágszeretetét bizonyítá ez, de különben a boltozatról is virágokkal telt kosarak csüngtek alá s az ablakok is virágcserepekkel voltak megrakva. Az ablakok tarkaszövetü függönyei, a sok virág, alaposan feldíszíté a termet. Egyik ajtó mellett állott szépen felterítve a « Smorgasbord». Habár Halmstadton már megismerkedtünk vele, igazi fogalmat csak itt kaptunk fontos szerepéről. Az északi népek s itt különösen a dánokat, svédeket és norvégeket értem — egészen másként étkeznek, mint mi; többször esznek napjában és többfélét, vagyis konyhájuk a miénknél czifrább, de
