Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XVI. Throndhjem – Bergen

397 ságolva vannak. A gyalogságnál, tüzérségnél, szekerészeinél az első évben csak 42 napra hívják be az ujonczokat, — a többi csapatoknál valamivel hosszabb időre —, mely alatt a katonai kiképzést úgy a hogy megkapják. Ezentúl egymást követő négy éven át csak évi négy heti fegyvergyakorlatra vonul be a legénység. Az ötödik év végével a sorhadi szolgálat után négy évi honvédségi, majd ismét négy évi népfelkelési kötelezettség áll fenn. Az önkénytesek 6 évi állandó szolgálatra kötelezvék, ezekből kerül ki az öt fennálló gyalogdandár számára egyenkint iQ2 ember, az egyetlen lovasdandár részére egy század, az öt zászlóalj tüzérségnek egy-egy ütegére 20 ember, melyek a keretnek is igen megszorított fogalmát adják ki. Teljes létszámban csak az egyetlen vadászezred áll, öt századot képezve. A hadsereg hadi létszáma összesen 18,000 embert tehet, nem többet. Csak a sorhad vezényelhető háború esetén az ország határain túlra; a honvédség az ország határain belül, a népfölkelés pedig a szűkebb otthon védelmére alkalmazható. A tisztek és altisztek is két csoportra oszthatók; állandóan alkalmazottakra és ideiglenes minőségűekre, utóbbiak a mi tartalékos tisztjeinkre emlékeztetnek, fizetést nem kapnak s 10 havi kiképzés után csak az évi fegyvergyakorlatokra vonulnak be 4 éven keresztül. Az állandóan alkalmazott tisztek 3 évig kötelesek szolgálni. Mire beértünk az udvarba, a katonaság — néhány üteg lovas tüzér volt — arczvonalban állott s egy öreg tiszt fogadta a jelentéseket. Az egész csapat rendkivül rosszul volt felszerelve, egyformaságról, fegyelemről, a mi értelmünkben szó sein volt. A legénység úgy ült a lovon, a hogy éppen jónak látta, semmi katonás tartást nem mutatott. Az egyenruhák nem illettek jól, minden letyegett, a csizmaszár hol térden felül, hol térdig sem ért, otromba nagy kardjuk szijazattal a ló-